A Travellerspoint blog

A gyalogtúrák és az eső jegyében

rain 28 °C

A nagyokos könyv hamisított változatából kiválasztottunk egy gyalogtúrát, ami egy 6,5 kilométeres túrának készült, amit 4 óra alatt kellett volna megtennünk rizsteraszok és buja dzsungel között. Nekilódultunk, de már a lakott területeken is nehezen ment a tájékozódás, mert a nagyokos könyv írói nem gondoltak azon emberekre, akik először vannak itt és még soha nem jártak errefelé. Néha elhintenek egy-két tájékozódási pontot, azt is rosszul rajzolják be és elvárják tőled, hogy odatalálj. Több extra kilométer bolyongás és tekergés után megtaláltuk a második számú paradicsomot, és nekiláttunk a meghódításának. Hát tényleg dzsungelen keresztül kellett menni, és ha így visszagondolok, nem tudom mit csinálunk, ha ránk köszön mondjuk egy kígyó vagy egyéb állatfaj. A kis ösvény az gyakorlatilag be volt nőve és egy meredek hegy, illetve völgy oldalán vezetett. Nem igazán készültünk fel erre az Indiana Johnsos átkelésre, pláne így eső után - rövidnadrág, túraszandál - úgyhogy amikor már elég borzasztóvá vált a terep, visszakullogtunk. Pedig biztos szép lett volna az egész túrát abszolválni. Aztán próbáltunk még egy feljebb lévő szakaszon becsatlakozni, de ott úgy útba igazítottak, hogy ott már tényleg nem folytatódott az ösvény.

rizsterasz Ubud mellett

rizsterasz Ubud mellett


ahova sajnos nem tudtunk átmászni

ahova sajnos nem tudtunk átmászni


aszimilálódás,avagy hogy anyu is lássa, volt kalapom nekem is (elhagytam Ubudban)

aszimilálódás,avagy hogy anyu is lássa, volt kalapom nekem is (elhagytam Ubudban)


Csabesz a dzsungelban

Csabesz a dzsungelban

errefelé a nők a nehézsúllyú dolgozók

errefelé a nők a nehézsúllyú dolgozók

De amit láttunk, az nagyon pazar volt. Mintha egy katalógusból vágták volna ki: zöld, zöld és még több zöld, rizs, teraszok, folyó és még egy kis zöld dzsungel formájában.
Miután visszatértünk Ubudba - mellesleg nagyon szép falukban jártunk - bevetettük magunk az egyik híres étkezdéjébe, ahol a bali gasztronómia egyik remekét kóstolhattuk meg, nyárson sült szopós malacot. Én még ilyen finom disznóhúst nem ettem soha. Az egész malac ki van bélelve fűszerrel, a bőre ropogósra sütve, a húsa meg omlik a szádban, annyira lágy és puha. Ahhoz képest, hogy az okos könyvük egy dollár alattinak titulálta a helyet, 2,50-en kezdődtek a tálak és nem vitték túlzásba az adagokat. Na de mindegy, ezt muszáj volt megkóstolni.

mallacka a tányéron

mallacka a tányéron


és a tepsiben

és a tepsiben

Délután megérkezett a menetrend szerinti eső (háromtól borulás, aztán 5-6-ig eső), majd vacsora és mérgelődés, hogy nem találtunk egy olyan helyet, ahol wifi lett volna. Ha jelet nem is, de virágot a fülünk mellé kaptunk ingyér.
Másnap megint csak kelés, és indulás a másik gyalogtúrára, ami most egy 9 kilométeres táv volt egy hegygerincen, két folyó között a völgyön át. Ez már nem volt annyira Indiana Johnsos, meg annyira látványos sem, de legalább láttuk, hogy milyen puccos villákban laknak gazdagék és teljesítettük az egész távot, úgyhogy nagy büszkeséggel rohantunk haza, mert az eső most pár órával hamarabb jött. Egészen idegesítő ez az eső. Mert essen, nem bánom, de ez ömlik, és minden nap, és áll az utcán a víz, és nyirkos minden. Délután pedig nem lehet semmit csinálni, csak valami fedett helyen üldögélni és várni, míg eláll az eső.

életkép I.

életkép I.


a magányos pálma

a magányos pálma


a fogadóbizottság

a fogadóbizottság


a fogadóbizottság II.

a fogadóbizottság II.

Este indultunk pénzt váltani és felfedeztünk egy lótusz kert nevezetű helyet, ami lényegében egy templom, aminek az előkertjében van egy nagy lótuszvirágokkal teli mesterséges tó. És miközben nem győztünk csodálkozni, és kerülgetni a cikázó denevéreket, mikor is már a másik ámulatba estünk, mert a falu apraja nagyja nagy zenebona és dísz közepette vonultak fel, mentek valami ünnepségre a templomba. Nagyon szép, ahogy a férfiak és nők öltözködnek. Mármint a tradicionális viseletükre gondolok. A férfiak a fejükön fél turbánt viselnek és egyen kendőt csavarnak maguk köré szoknyaként. A nők is szarongot hordanak szoknyaként, aztán áttetsző csipkés felsőt, ami alatt természetesen van valami.

fiúk viseletben

fiúk viseletben


a délutáni zuhé után

a délutáni zuhé után

Szóval rohantunk a menet után fel a templomba, aztán a templomnál a nők és a zenekar bementek, a férfiak meg kint maradtak. Jó lett volna tudni, hogy mi folyik ott, de gondolom egy szokásos ceremóniáról volt szó, amikor a szellemeiknek és Isteneiknek vittek mindenféle finomságot.
Itt is etetik őket, mint Thájföldön, de itt csak szerényebben. Habár láttunk egy szentéjt, ahol volt sör is adva neki, de csak pálmafalevélből készített hamutartó nagyságú téglikbe tesznek egy pár apróságot –leggyakrabban rizst és modern dolgokat, mint egy kis cukorka vagy egy kis Ritz keksz-, de azt viszont elég sürőn és általában úgy, hogy kerülgetni kell az utcán.
A tuk tukosok már a múlté, itt viszont a „yes, transport Sir” és a „yes, tomorrow yes”a menő, miközben imitálja, hogy forgatja a kormánykereket. Mindent yes-szel kezdenek, biztos valami sajátságos balinéz nyelvi kultúrából adódik ez az angolba átvitt verzió. Vagy ennyire pozitívak, hogy már az igenléssel kezdik, hogy ugye kell transzport. De több van belőlük, mint turista. Javasoltam, hogy készítsünk kis táblát a „no, thank you” felirattal, hogy zavartalanul tudjunk két mondatot befejezni, mert rendkívül zavaró, amikor minden második szavadba belevágnak az utcán. Jó neveltetésünkből adódóan pedig illedelmesen elutasítjuk.

Bali art

Bali art


Bali art II.

Bali art II.


egy galéria bejárata

egy galéria bejárata

Nagy gondba vagyunk itt a transzporttal egyébként. A bemo az nem távolsági jelleggel műkszik, hanem csak két közeli várost köt össze, úgyhogy, ha te 35 kilométerre levő városkába szeretnél eljutni, és van közötte két másik város, akkor kétszer kell átszállnod. A bemosok megbízhatóságáról meg annyit, hogy nincs menetrendjük, inkább csak délelőtt közlekednek, viszont ha lecsapnak egy turistára, akkor meg magántaxiként üzemelnek, nem törődve a többi utazni vágyóval.
Motort bérelni nem gond, mert 3,5 dollárért megvan egy napra, a benzin pedig 60 cent környékén mozog, úgyhogy nagyon low budget. Viszont, jól befűtenek a rendőrök, ha leállítanak és igazoltatáskor nem tudod felmutatni a nemzetközi jogosítványodat. 200 dollár körüli a büntetés, persze nyílt titok, hogy zsebbe 5-10 körüli a tarifa. Előszeretettel meszelik le a turistákat azért, hogy nem rendesen van megkötve a bukósisakjuk, vagy mert 2 centiméterrel kilóg a kereke a stop tábla vonalánál.
Lehet sofőrt és autót is charterelni, 30 dollár körül mozog egy napi túra a szigeten, persze ez az alkudozó képességeden múlik az egész.
Úgyhogy nem sok lehetőségünk marad, mert nincs nemzetközi jogsink, a bemoval el tudunk menni, de vissza már nem, az autós-sofőrös kombó meg árfüggő, illetve a sofőr megélhetési lehetőségeitől függ.
És ilyenkor rámtör a para, hogy megint bevagyok zárva egy helyre és nem láthatok semmit a
szigetből. Mindenesetre arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem kockáztatjuk meg a 200 dolláros büntetést, hanem bérelünk bicajt és csinálunk egy biciklitúrát másnap és elkerekezünk megnézni a Batur vulkánt. Amit egyébként is meg szerettünk volna mászni hajnalban és onnan élvezni a napfelkeltét, miközben a lávaköveken palacsintát és tojást sütnek-főznek nekünk, de a kambodzsai kormánynak és repülőterének köszönhetően ez a programpont sajnos most elmarad. De majd legközelebb.
Hát így.

Posted by timigaraj 21:35 Archived in Indonesia

Email this entryFacebookStumbleUpon

Table of contents

Be the first to comment on this entry.

This blog requires you to be a logged in member of Travellerspoint to place comments.

Enter your Travellerspoint login details below

( What's this? )

If you aren't a member of Travellerspoint yet, you can join for free.

Join Travellerspoint