A Travellerspoint blog

Batur és Jatiluwih,avagy vulkánok és rizsteraszok

rain

Nem is említettem még, hogy az egyenlítőn túl vagyunk, a déli féltekén. Érdekes fizikai jelenséget lehet errefelé tapasztalni, méghozzá a víz lefolyón történő örvénylésének fordított irányát. Az északi féltekén jobbról balra forog, itt pedig fordítva. Csabesz és a tudomány szerint ez a Föld tengelye körüli forgása miatt van. Én ezt nem hiszem el, de látom.
Na szóval, elindultunk reggel bicajt szerezni, de úgy alakultak a dolgok, hogy már az első sarok után autót szereztünk sofőrrel.
Amíg Csaba elfutott pénzt váltani, addig lecsapott rám egy másik sofőr is és elkezdődött a harc a kilométerekért és a rúpiákért.
Az egyikről útközben kiderült, hogy bemos, és kapva kapott az alkalmon – nem törődve a menetrendszerű szolgáltatásával - hogy elvigyen minket, és hogy megkaparintsa azt a 300 ezret. De látszólag nagy harc folyik a placcon a transzportosok körében, mert aztán a bemos ki lett osztva anyanyelven és egy toporzékoló utas is elkezdett kiabálni rá.
Egy kis mi autónkkal és egy kis balinéz bácsival vágtunk neki a vulkán és a rizsteraszok meghódításához. Hát nem semmi az indonéz úthálózat és vezetési kultúra. Az utak legtöbbje bő egysávos és kanyarog, mint az s betű. A kanyarok előtt mindenki dudál, ezzel indikálva, hogy vigyázat jövünk. De dudálnak kikanyarodáskor, előzéskor, meg csak úgy is. Nem néznek, hanem hallgatják, hogy dudál-e valaki, mert az azt jelenti, hogy jön valaki. Elképesztő szerpentineken gurultuk fel meg le. Már az első pár kilométer után összenéztünk Csabesszel, hogy hol adtuk volna fel a tekerést. Gyakorlatilag csak emelkedőn mentünk a vulkánig.
Először egy kis rizsteraszt néztünk meg, mert útba esett. De inkább turisztikai látványosságként szolgált, minthogy igazi termőföldként funkcionált volna. Egy pár vendéglátó ipari egység terasza – kitelepülése, ahogy azt a mixer akadémián tanultuk – a rizsföld felé nézett, ezzel csábítva oda a fogyasztó közönséget.

és egy újabb rizsterasz

és egy újabb rizsterasz


terepszemle

terepszemle


a turistalátványosság

a turistalátványosság

a mi autónk

a mi autónk


a Batur vulkán

a Batur vulkán

Majd Penelokan következett, a falu, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vulkánra, ami őrrel ellátott beléptető rendszerrel működik, mert a turizmusnak belépőt kell fizetni a látványért. Meg persze magad meg sem mászhatod, van egy hegymászó szervezet, akiknek a vezetőivel lehet csak túrázni, kb.30 dollárért. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, rögtön megleptek az árusok, de legalább öten és egyszerre akarták ránksózni a dolgokat. Ha valamit esetleg megfogtál, akkor azt nem vette vissza, addig alkudozott veled, amíg meg nem vetted. Tiszta őrület volt.
Majd leereszkedtünk egy szerpentinen és megnéztünk egy melegvizes forrást, meg a tavat, ami a hegy lábánál van.
Majd egy templom, ahol őrült nők rohamoztak meg, és már kötötték ránk a szarongot, mert csak úgy lehetett belépni a szent helyre. Persze valami 10 dollárt akartak egyenként a szarongokért, amik nem is voltak szépek, mi meg elkezdtük leszedni magunkról, hogy akkor nem nézzük meg a templomot, de végül is fél dollárban kiegyeztünk. Nagyon kirafináltak, ugyanis a sofőr mondta, hogy gyakorlatilag ennek úgy kéne működnie, hogy a szarong ki van téve, azt csak elveszi az ember és nem kell fizetni érte, csak donációt kell bedobni a kihelyezett dobozva. A nők meg azért vannak, hogy segítsenek rádaplikálni a cuccost.

templomlátogató fijú

templomlátogató fijú


templomlátogató jány

templomlátogató jány


a templom (részlet I.)

a templom (részlet I.)


a templom (részlet II.)

a templom (részlet II.)


templomtakarító brigád

templomtakarító brigád

Majd körülbelül egy óra kanyargás, tekergés után – és néhány autentikus, turizmusmentes falu átszelése után, ahol láttunk idős topless néniket (ez valami régi tradicionális dolog) – megérkeztünk állítólag Bali legnagyobb és legszebb rizsteraszához, Jatiluwihbe. Tényleg lenyűgöző volt a látvány. Több völgy-domb teraszosítva, és nem csak a turizmusnak, hanem ténylegesen működő és folyó termesztéssel. Megint csak nem tudtam betelni a látvánnyal. Ez a sok zöld, és amilyen zöld! Imádom.

Jatiluwih

Jatiluwih


Jatiluwih II.

Jatiluwih II.

Anyu mondta, hogy soha nem látott csapadékmennyiség hull most nálunk és hogy áll a víz mindenütt, ezért javasoltam is neki, hogy kezdjünk el rizst termeszteni. Még nincs késő, láttam itt is folyamatos az ültetés és betakarítás. Elnézem a technikát és viszek haza pár palántát fajtának.
Majd hosszú kanyargás vissza Ubudba, narancsfaligetek, kókusz- és kávéültetvények között.
Mire megérkeztünk Ubudba négy óra elmúlt és mi olyan fáradtak voltunk, hogy lépni alig bírtunk, pedig jóformán csak ültünk és néztünk. Én mondjuk, elég intenzíven tudok nézni és rendesen bele is tudok fáradni, de ez nem jellemző Csabeszra. Majd jó kései ebéd, ágynak dőlés, feltámadás és vacsora. Majd a poshadt dinnyével készült gyümölcssaláta utáni bosszankodás, újra ágynak dőlés és álmodás.
Hát így.

Posted by timigaraj 21:58 Archived in Indonesia

Email this entryFacebookStumbleUpon

Table of contents

Be the first to comment on this entry.

This blog requires you to be a logged in member of Travellerspoint to place comments.

Enter your Travellerspoint login details below

( What's this? )

If you aren't a member of Travellerspoint yet, you can join for free.

Join Travellerspoint