A Travellerspoint blog

És igen!

rain

Mivel este hamar kidőltem a 4 órás megerőltető komp úttól, így hajnali hatkor már mint a halacska ficánkoltam és elindultam felfedező útra a szigeten. Mondjuk tegnap este se volt tömegnyomor, de hajnalban, aztán tényleg csak egy-egy tulajdonos sertepertél a portája kőrül. Kilépve a partra elém tárult Lombok legmagasabb hegye és egyben vulkánja a Rinjana, fölötte kis felhőtakarás, ahol a nap lustálkodott még. Végigsétáltam ebben az isteni nyugalomban és csendben, az északi parton, ropogott a lábam alatt a sok korall. Paradicsom ez számomra. Annyi kagyló, meg csiga meg herkentyűk milliói vannak a partra dobva, hogy csak legyen időm átfésülni mindet.
Aztán leültem és néztem, ahogy előbújik a nap. Nem is figyeltem meg még soha, ahogy az égbolt színe változik, amint a Nap emelkedik. Mint amikor meggyújtják a színpadon a fényeket, a díszlet már teljes pompájában ragyog és várjuk a primadonnát, hogy színpadra lépjen.

az első majdnem napfelkelte

az első majdnem napfelkelte

szigeti idil

szigeti idil

Most meg itt ülök a kis teraszunkon és írónő módjára ülök és pötyögök, amíg a nap be nem kerget a szobába, mert annyira erősen égeti a tegnap szerzett pörkölődésemet.
Valahogy így képzeltem el Balit, mint Indonézia gyöngyszemét. Pici sziget, türkizkék tenger, víz közeli szállás és paradicsomi körülmények. Nem tudom majd meddig tart fölülírni az agyamban a Baliról alkotott álomképemet, de anno biztos valami szép képet láttam róla és beleszőttem egy kis Seychelles és Mauriciuszos jelleget, így formálódott ki ez a képem róla.

a házikónk

a házikónk

a fürdőszoba I.

a fürdőszoba I.

fürdőszoba II.

fürdőszoba II.

Bali szép, nagyon szép, de nem egy fürdőző paradicsom – ezt csakis az alapján jelenthetem ki, hogy láttuk Bali legszebbnek kikiáltott beachét – viszont tényleg egy gyöngyszem a maga nemében. A rizsföldek, az építészet, a völgyek, folyók, a templomok és ceremóniák, Ubud művészeti zsongása kihagyhatatlan. Csak ha jön az ember Balira, ne a beacheiért jöjjön és ne egy Robinsonos szigetet képzeljen el a csalódások elkerülése végett.
Viszont, ha majdnem hogy Robinsonként szeretne élni, akkor jöjjön ide, Gili Air-re. Vagy Gili Meno-ra. Nincs autó, nincs motoros közlekedés, se kutya, se rendőr, se sok ember. A sziget lakosainak száma 1300 körüli, bő egy óra alatt körbe lehet sétálni. Türkizkék a vize, egy kagylógyűjtő és búvárparadicsom és így szezon előtt elvétve találkozol néhány turistával.
A helyi transzportot lovas kocsival oldják meg, illetve hajóznak Lombokra, ami egy Bali nagyságú sziget. Ha valami bűntény történik, akkor a falu főnöke dönt, értékesebb lopás esetén pedig az összes szigetről távozó hajót átkutatják.
A sziget jellegzetessége még a varázsgomba, amit mindenhol árulnak frissen, valamint az embermentes partszakaszok, éttermek és szálláshelyek.

mindenhol kapható a varázsgomba

mindenhol kapható a varázsgomba

Első vacsoránkat is így töltöttünk, majd az azt követő reggelinket is, mintha magáncélra kibéreltük volna az éttermet. A kikötőhöz közel vannak felkapottabb helyek, és tömegnek számít, ha 4-6 ember ül egy helyen. De nagy az üresség, ami nem zavaró egyáltalán, csak furcsa.

reggelire várva

reggelire várva

a ború

a ború

cidomo a szomszéd előtt

cidomo a szomszéd előtt

Tegnap körbesétáltuk az egész szigetet, és egy kicsit elszabadultak velem a dolgok, mert egy kisszatyornyi kagylót és herkentyűt szedtem össze. Imádom a kagylóvadászatot! (Csaba szerint egy nagyon eltökélt arckifejezést veszek fel, amikor portyázok. De szerinte van egy népzenére táncolós, egy tornázós és egy vízbemenős arckifejezésem is.) De meg kell hogy mondjam, hogy nagyon fárasztó dolog. Mert nézni kell, nagyon intenzíven kell nézni, és ha valaki nem rendelkezik sas látással – jelen esetben én – az állandó fókuszálások eléggé kimerítik az embert, így le kell guggolni és úgy folytatni. A kagylógyűjtés két alapelve a koncentrálás és a zsákmányhoz való közelkerülés.
Nagyon sok partszakasz kagylóval és korallal borított, és amikor a víz hullámzik, és a partról kúszik vissza a tengerbe, végigsiklik és megcsiklandozza ezeket a herkentyűket és olyan hangot adnak ki, mint a szélcsengő. Nagyon megnyugtató muzsika.

a portyázásom eredménye kiterítve

a portyázásom eredménye kiterítve


portyázás közben

portyázás közben


hajó

hajó

A szigetről jól látni Lombokot, és a másik két szigetet, ami a Gili szigetcsoporthoz tartozik. Meno 1,5 kilométerre van Airtől és Trawangan a legnagyobb, szintén ennyire lehet Menotól. A szigetek közötti átúszást viszont nem ajánlják, mert nagy a sodrása és az áramlása a tengernek.
Jó volt ez a kis szigetelés ma. Felfedeztünk, gyűjtöttünk, fürödtünk, lazultunk és próbáltunk alkudozni, de ezek nem olyan népek. Akartunk menni egy üvegaljú hajóval a másik kettő szigetre és csak 20 000 Rúpiát akartunk lealkudni, de nem ment. Függetlenül attól, hogy nem tolongnak az emberek, nem vinnének el kicsit kevesebbért. Ilyen jelenséggel nem találkoztunk még, hogy nem enged és nem is akarja nagyon, hogy menj, csak ha a teljes összeget fizeted.
Aztán láttunk egy párt, akikkel anno együtt utaztunk Samuról Krabiba még Thájföldön. Úgy örültünk nekik, mintha legalább ismerősök lennénk.
Aztán most várjuk a következő napot, és a következő napfelkeltét, meg hogy eltűnjön a légtérből a vulkanikus hamu, mer egyelőre nem volt tervbe véve egy sri lankai blog.
Hát így.

Posted by timigaraj 22:00 Archived in Indonesia

Email this entryFacebookStumbleUpon

Table of contents

Be the first to comment on this entry.

This blog requires you to be a logged in member of Travellerspoint to place comments.

Enter your Travellerspoint login details below

( What's this? )

If you aren't a member of Travellerspoint yet, you can join for free.

Join Travellerspoint