A Travellerspoint blog

Tenger alatti csodák, avagy lumbágóval szép és kerek minden

rain

A következő nap rájöttünk, hogy még egy napot maradhatunk Airen, mert elszámoltuk magunkat. Habár, ahogy a jelen hamu felhők állnak, lehet, hogy jobban jártunk volna, ha ott dekkolunk, mint majd valamelyik reptéren. Amúgy teljesen rendben lenne minden, mert itt nagyon ritkán érnek el hozzánk hírek és nem is nagyon forszírozzuk, hogy képbe legyünk velük, csak otthonról aggodalmaskodnak, így majd már mi is elkezdünk.
Úgy látszik hoztuk magunkkal az esőt Baliról. Megérkezésünk utáni első nap volt az egyedüli, amikor is nem esett, aztán minden nap. Viszont nem olyan durván, mint ahogy azt tette Ubudban. Hétfőn lazultunk a parton és befizettünk másnapra egy üvegaljú hajós, snorkelingezős kirándulásra.

hajó

hajó

fa a parton

fa a parton

a lomboki tűzhányó

a lomboki tűzhányó

a helyiek utaznak

a helyiek utaznak

Reggel borúsan kezdődött, de végül is minden reggel így kezdődik, én már csak tudom, hisz az egyenlítőn túli lecsökkent alvásigényemnek köszönhetően reggel hattól a parton sasolok, és a napfelkeltét fürkészem minden reggel. Elmentünk a csónakhoz, szereztünk maszkot, békatalpat meg mentőmellényt. Majd irány a víz és a beszállás, amikor is az elrugaszkodásnál, mintha elvágtak volna bennem valamit- csókolom, Tímeja lumbágója megérkezett a trópusokra. Hát igen, Csaba mondta is hogy úgy szép az élet, ha zajlik. Felvettem a legfájdalmatlanabb pózt és megpróbáltam az arcomba vágódó vizet és a hatalmas lökdöső hullámokat élvezni. Megérkeztünk az első snorkelingezős helyre, a harmadik Gili mellé, ahol is életemben először vízre szálltam ily mód. Tudni kell rólam, hogy nem vagyok valami híres úszó, mármint technikailag, mert egy jabloncai hülyegyerek miatt, aki kedvesen próbált a víz alatt tartani a körtvélyesi tóban megboldogult tinédzserkoromban, nem maradt túl sok jó élményem a fejem víz alá jutásáról, így azóta nyugdíjas úszást produkálok azon elvekkel, hogy haj és fej nem ér vízbe.

Lombok partjai

Lombok partjai

a hajó alján keresztül látott vízalatti világ

a hajó alján keresztül látott vízalatti világ

Csabesz a hajó alatt

Csabesz a hajó alatt

Na szóval, elsőszámú probléma, a mellényben való csónakból kiugrás beállt derékkal. Második a maszk helyes felapplikálása, majd a tényleges snorkellingezés. Sok volt ez így egyszerre, de kisebb nagyobb fájdalmak után készen álltam a fejem vízbehelyezésére. És akkor megtörtént a csoda. A tenger alatti élet az egy más világ. Korallok és halak moszatok meg algák szimbiózisa, hatalmas terek és mélységek, színek és csend, mert lényegében csak a magad légzését hallod. Persze kicsit pánikoltam az elején és maszkot is kellett cserélnem, mert szivárgott be a víz, de hihetetlen élmény volt. Nagyon sajnáltam, hogy korábban nem próbáltam ki, mert finnyáskodtam Samun is a számba tenni a csövet. Én balga! Na de mindegy, ahhoz képest, hogy úgy kezdtem, hogy engem nem érdekel ez az egész búvárkodást, most ott tartok, hogy veszek magamnak saját maszkot és legközelebbi kirándulások alkalmával viszem is magammal. Nagyon sok szép színes halat láttam, meg korallokat, aztán láttam, hogy a bóják, miképp vannak rögzítve, meg láttam egy alakuló, illetve növekedő mesterséges korallzátonyt is. Majd elveszítettem a vezetőt meg Csabeszt is, de aztán mindenki meglett. Teknősbékát igaz nem láttam – merthogy az lett volna az egyik fő attrakció – de az egyéb látvány kárpótolt mindenért. Viszont úgy kifáradtam, hogy a következő megállónál, már be sem mentem a vízbe, pedig lumbágóm is jól viselte a pancsolást. Majd elkezdett szakadni az eső és Gili Menóból sajnos nem láttunk semmit, pedig körbe szerettem volna ezt a szigetet is sétálni. Az eső még nem is lett volna baj, csak a derekam és a fázásom. Így két órát üldögélhettünk egy étteremben majd hazatértünk.

örvendezés a portyának

örvendezés a portyának

azért szöknek el a csigaházak, mert laknak benne

azért szöknek el a csigaházak, mert laknak benne

Csabesz kilépője

Csabesz kilépője

a kislány, aki minden nap a késsel fente a botot

a kislány, aki minden nap a késsel fente a botot

Otthon aztán izomlazító tabletta, masszázs, nyújtás, tekergés és aggódás a másnap mi lesz veled Tímeja költői kérdéssel. Hát igen, lumbágóval hátizsákoskodni egy röpke egy napos úton, minimum 3 átszállással!
Reggel aztán elfogyasztottuk az utolsó zöldséges omlettünket Lombok kávéval, megjött értünk a lovas kocsi – cidomo a becsületes balinéz neve – fájdalmas búcsú a paradicsomtól és vissza a civilizációba.
Aztán cselszövések, várakoztatások, nagyon hosszú hajóút, ideges sofőrök és iszonyat büdös benzingőz után, szállás nélkül, megmerevedett derékkal este fél kilencre megérkeztünk ebbe az sz betűvel kezdődő, durva, obszcén vagy bántó szóba, Kutára.

Mr.Dollár a személyi cidomónk

Mr.Dollár a személyi cidomónk

lomboki benzinkutas

lomboki benzinkutas

lomboki életkép

lomboki életkép

mogyor�   50 % etra

mogyoró + 50 % extra

és íly módon árulják

és íly módon árulják

Feltettük a kérdést, hogy mit lehet ebben a helyben szeretni. Olyan, mint Bangkokba a Koh San Road, csak a végén van egy tenger. Így meg pláne nem szerettük, hogy az általunk foglalt szállás fullos volt és gyakorlatilag minden árban megfelelő is, és egy dohos, koszos, zajos szobában éjszakázhatunk így a paradicsomi állapotok után. Csabesz meg is jegyezte, hogy nem zengtem még dicshimnuszokat a Gilis szállásunkról, ami tényleg a toplista vezető eddig.
Ma irány Kuala Lumpur, ott van már szállásunk és aztán izgatottan várjuk, hogy szombaton aztán merre visz a repülőgép.
Hát így.

Posted by timigaraj 22:00 Archived in Indonesia

Email this entryFacebookStumbleUpon

Table of contents

Comments

Drága Barátaim!
(Timi, remélem Veled is sikerül előbb vagy utóbb személyesen is találkozni, üzenem Csabalának, hogy esélye sincs Téged előlünk tovább dugdosni...és akkor talán majd reálisan is nevezhetlek drága Barátomnak, a legnagyobb B betűvel)
Na szóval, nem találom a szavaimat, betűimet és egyáltalán kb. a számat sem tudom már honnan kéne összekaparni, mivel leesett állal és elmélyült ámulatban csücsülök a bp.-i légkondis irodában, miközben Ti az előző pár napban ilyen csodálatos-magasztos helyeket jártatok be. Ilyetén élmények után felmerül bennem a kérdés, mihez fogtok kezdeni otthon??
Amennyiben jól vettem ki a zárszóból, elvileg már itthon vagytok...remélem problémamentes, jó utatok volt és az itthoniak nem szednek majd darabokra Titeket! :)

Szerintem könyvet kéne kiadni ebből a blogból...de szigorúan az originál verzióból, minden nemű "magyarosító szerkesztés" nélkül. Mert az csak elcseszné az élényt. Szóval amennyiben van tervben hasonló, kérem a megjelenés pontos adatait, mert én leszek az első fanatic, aki megveszi. :D

Így a végére szeretném megköszönni Neked, kedves Író - Garaj Tímea - ezt a gyönyörű jónéhány bejegyzést, amivel nekünk olvasóknak vizuális és képzeletbéli élményt nyújtottál.
Valamint köszönet jár Csabalának, amiért mindebben támogatott és elkísért.

BIG-BIG THANK YOU!

Gyönyörű tavaszolást Nektek idehaza!
Pá, Marcsi

by palcsomari

Még nem kell lezárni a blogot, mert két bejegyzés még hátra van, de köszönöm szépen megint csak a dícsérő szavakat.
Amint megkeres egy kiadó és aláírjuk a szerződést, te leszel az első, akinek küldök majdan egy dedikált példányt:)
Amúgy igen, itthon vagyunk. Részletek meg majd a blogon. Egyelőre próbálunk túlélni és visszaállni az ojrópai időszámításra.
Puszikok

by timigaraj

This blog requires you to be a logged in member of Travellerspoint to place comments.

Enter your Travellerspoint login details below

( What's this? )

If you aren't a member of Travellerspoint yet, you can join for free.

Join Travellerspoint