A Travellerspoint blog

hattyúdal

sunny 18 °C

Egy hete ért véget a nagy kaland, azóta itthon tengünk-lengünk. Mondjuk az igaz, hogy majd öt napig tartott, míg szervezetileg és biológiailag átálltam, és teljes értékű életet tudtam élni, meg a kötelező születésnapok és kerti partik abszolválása is fárasztó tevékenység.

...de jó, de jó, de jó, de jó, egy efféle kerti party

...de jó, de jó, de jó, de jó, egy efféle kerti party


egy másikféle kerti parti

egy másikféle kerti parti

Ez most az az időszak, amikor a nap 12 órájában a munka- és az ingatlanportálokat monitorozza az ember, és az nem jó. Hiányzik a természet közelsége, habár hál Istennek itt Almáson ettől közelebb nem is lehetnék (még medve is járt a múlt héten a közelben), úgyhogy akkor úgy módosítanám, hogy nagy lett a természetközelség igényem. Hiányoznak a színek - persze nagyon jó, hogy épp most zöldel és virágzik minden, egy februári szürkeségbe bele is haltam volna, ha az fogad itthon, hiányoznak a pozitív arcok – ha szétnézek az utcán, mindenki komor, savanyú, meggyötört és szürke. Az utcákról hiányzik az élet, mint ahogy az emberekből is. Mert ugye jó ojrópai módra, nem tudunk örülni a mostnak, az épp aktuálisnak. Mindig csak a múlt feletti kesergés és a jövő utáni sóvárgás. Hiányoznak a kalandok, az új ízek, az új kihívások, a menni kell, a felfedezni kell.
De majd ezeket a hiányokat megpróbálom enyhíteni az eljövendő munkakeresés által elénk görgetett kihívásokkal. A szálláskeresés terén sem lesznek elvonási tüneteink, mert az is a programpontok között szerepel, csak épp majd az egzotikumot egy európai nagyváros szolgáltatja majd, és mi majd megmutatjuk, hogy másképp is lehet, és nagy mosollyal az arcunkon és a lelkünkben járjuk majd az utcákat és hátha megfertőzünk majd mindenkit, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy élnek az emberek és mosolyog a szívük.
Beszéltem a legutóbbi bejegyzésben mindenféle összegzésről, meg konzekvenciók levonásáról, de valahogy nem megy. Biztos azért, mert azzal aztán végleg lezárnám az aktát. Annyit azért mondanék, ami egy fontos tanúsága volt a világgá menésünknek – és lehet, hogy közhelyes, de nekünk végül is bejött, kell merni nagyokat kitalálni meg álmodni, aztán csak elhatározás kérdése, és meg lehet valósítani őket. És úgy érzem, hogy ez az Ázsiai út, ez volt a kezdet.

görgői nyugalom

görgői nyugalom

Úgyhogy kedves blogfüggő, no para, az évadnak vége, uborkaszezon, Kispálék megsiratása, fesztiválszezon, téli estéken jön majd az ismétlés, de lehet várakozásokkal teli jövőképet alkotni és várni, hogy egy új bogkeletkezéséről kapd az értesítőt a postaládádba.
Akkor mi most nagyon szépen megköszönnénk, hogy sorsunk - életünk 62 napját -figyelemmel kísértétek, és már-már virtuálisan részeseivé váltatok. És ha már ilyen Oscar átadásosra sikerült a hangnem, megköszönném Csill kedves volt kolleganőmnek, amiért bogarat ültetett a fülembe, inspirált és ellátott indulási tanácsokkal. És végül is rá is foghatnám, hogy ő tehet az egészről, hogy elmentünk.:)
Hát akkor legyetek jók, vigyázzatok magatokra és sok szép mosolygós napot kívánunk nektek!

U.I.: Ha bárki kedvet kapott volna a felfedezéshez, nyugodtan jelentkezzen és egyeztetünk egy konzultációt.

Hát így.

Posted by timigaraj 02:57 Archived in Slovakia

Email this entryFacebookStumbleUpon

Table of contents

Be the first to comment on this entry.

This blog requires you to be a logged in member of Travellerspoint to place comments.

Enter your Travellerspoint login details below

( What's this? )

If you aren't a member of Travellerspoint yet, you can join for free.

Join Travellerspoint