A Travellerspoint blog

Az úszópiac,

avagy félelem és rettegés Damnoen Saduakban

overcast 34 °C

Itt nagyon nyugat-európai vagyok. Nyugaton meg kelet-európainak tartanak. Mindenesetre Csabesznak már jobban megy a lelassulás és a nem felháborodás. Anno Angliában megtanultam, hogyha valamivel nem vagyok elégedett, akkor alanyi jogon jár nekem a reklamáció jlehetősége. Közlöm a szolgáltatóval, hogy mi nem passzol, ő pedig megpróbál mindent megtenni, hogy elégedett legyen a kedves fogyasztó-vásárló. Itt sajnos ez ismeretlen, panaszemelés helyett türelem van, szolgáltatás jobbá tétele helyett pedig mosolygás. És a hozzáállás lényeges: soha sem azt kapod a pénzedért, amire számítasz, úgyhogy ne lepődj meg!
De nem leszek most nyugat-európai, vagy legalább is megpróbálom álcázni.

élet a csatornán I.

élet a csatornán I.


a kókuszültetvény vízellátása kanyargós technikával

a kókuszültetvény vízellátása kanyargós technikával


dupla kapu a kutyakiszökés ellenére

dupla kapu a kutyakiszökés ellenére

élet a csatornán II.

élet a csatornán II.


frissen mosott és terített ruha a hűs banánfa levelek alatt

frissen mosott és terített ruha a hűs banánfa levelek alatt


A történet színtere pedig, Damnoen Saduak, az egyik leghíresebb thájföldi úszópiac.
Nosztalgiával indítottuk és zártuk is ezt a kirándulást. Kicsekkoltunk a vendégházból (Bangkokban), a nagy hátizsákokat ott hagytuk és csak egy kicsivel indultunk neki az egynapos kirándulásnak. Kibuszoztunk a déli buszpályaudvarra, ahol nagy örömmel látogattuk meg egykori bangkoki éjszakánk színtereit és patkánykomáéknak is beköszöntünk volna, de valószínű kemény esti műszak után voltak és pihentek. Így a találkozás sajnos nem jött létre. Két órát buszoztunk, majd mikor hátraszólt a jegyárusító néni, hogy itt vagyunk, leszállt velünk és a hotel bejáratáig kisért, pedig nem kértük rá, és nem is értettük, de biztos benne volt a jegy árában ez a szolgáltatás. A hotel egy posztkommunista maradvány, leginkább főiskolai kollégiumra emlékeztetett a folyosója, viszont a hodály - mert szobának nem lehet nevezni - amit kaptunk, az akkora volt, mint a Kálvária téri lakásunk. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni a térrel. Csak a fürdőszoba volt akkora, amilyen méretű szobákban lakni szoktunk. Persze semmi extra, de a célnak megfelelt. A recepción a bácsival megegyeztünk, hogy reggel 7-kor jön a hajós és visz ki a piacra. Az 500 bahtot sokalltuk másfél óráért, úgyhogy végül is kettőben egyeztünk meg. Majd kimentünk vacsorázni és sétáltunk egyet a csatornák mentén. A város pedig annyira tháj volt, hogy egyetlen egy sápadtbőrűvel találkoztunk csupán. Reggel jönnek általában a buszok Bangkokból a sok turizmussal, ez egy individuális megoldása a piaclátogatásnak, amivel k itudjuk a hatalmas tömeget kerülni. 7 eleven azért itt is van, és már-már a Tesco funkcióját veszi át, megnyugvással tölt el :)
Visszamentünk a lakosztályunkba és úgy nézett ki, hogy a több száz férőhelyes monstrumba, mi vagyunk az egyedüli hálóvendégek.
Rohadt meleg volt, ömlött rólunk a víz, néztünk tháj szappanoperát és valami tehetségkutató műsort, majd jött a borzasztó éjszaka. Csaba elaludt, én még olvastam, aztán tudatosult bennem, hogy itt vagyunk egy kisvárosban, egy mellékutca végén, egy komplexumban, ahol nagy valószínűséggel rajtunk kívül más nem tháj lény nem volt és borzasztóbbnál borzasztóbb gondolatok jutottak eszembe, hogy mik történhetnének velünk. Őszintén szólva nem tudom mi hozta ki belőlem ezt, de volt egy fura hangulata a helynek az tény. Szóval, jelentősen be voltam kakkantva és feküdtem lesben. Hajnalban talán aludtam egy másfél órát, aztán frissen és üdén nekivágtunk a piacnak.Legfőképpen én.

az úszópiacon

az úszópiacon

úszópiaci milijő I.

úszópiaci milijő I.


dugó a piacon

dugó a piacon

piaci kofa

piaci kofa


a pomelós néni

a pomelós néni


Még csak akkor kezdődött az élet, sokan még csak akkor pakoltak ki a csatornák menti üzletekbe. Vettünk pomelót és kókuszos palacsintát, akartam valami fincsit enni is, de noodlehez nem volt kedvem korán reggel. Hajózgattunk, kanyarogtunk, a hajós bácsi előszeretettel lassított és tendált a szuvenírárusok felé, merthogy rengeteg van belőlük, talán több is, mint a csónakos árusból. Nagyon nagy élmény volt látni a tipikus kalapban ülő fogatlanul mosolygó néniket, amint árulják a portékáikat. Habár voltak morcosak is, biztos azért, mert csak fényképeztünk és nem vettünk tőlük semmit. Fél kilenc felé aztán megérkeztek a buszok és elárasztotta a csatornát a turizmus. Az ő csónakjuk úgy működött, hogy a leállt a szuvenír árusoknál, nem csak lassított. Kilenc előtt 10 perccel már ki is kötöttünk.

monk reggeli portyán

monk reggeli portyán

Csabesz vételez

Csabesz vételez

a büfé

a büfé


banán és rózsa

banán és rózsa

Érdekes ez a csatornaélet. Vannak nagyon nyomorúságos vityillók, amelyek lényegében saját szeméthegyükre épülnek (mivel cölöpházak, maguk alá szórnak minden szemetet) és vannak nagyon decensek is, kerítéssel akár. Minden a vízen történik, a közösségi élet, a mosás, a kereskedés, a szemetelés, de még a fürdés is.
Amúgy nagy királyok voltunk, mert mi ketten voltunk egy csónakban, nem pedig tömegturizmus módjára tizenvalahányan.
Hát így.

Posted by timigaraj 21:55 Archived in Thailand Comments (0)

Templomok, Buddhák, és templomok és Buddhák, és templomok...

overcast 34 °C

Nagymosással kezdődött a nap. De még Vanishel együtt sincs elégedettség, pedig már mi mostuk. A titok nyitja pedig abban van, hogy itt nem melegíti a vizet a mosógép, és hát mosóporos hidegvíztől nem lesz fehér a fehér póló. Bangkok, illetve Banglapoo (a városrész, ahol lakunk) a mosógépek mekkája. Minden utcán legalább 4 található.
Chiang Mai után megint templom és Buddha mérgezést kaptunk. Viszont nagyon széppel zártuk a sort és most egy ideig nem akarok több szentélyt. Kicsit ürülni kell és helyet kell hagyni Angkornak. Nem is írok most erről, semmi extra nem történt most velünk, inkább feltöltök több képet. Lássuk, ne olvassunk róla. Elmentünk Chinatownba is, nagy szenzáció volt a két ojrópai a piacon és az utcán, majd hazabuszoztunk az 53-as busszal ingyen, merthogy annyira helyi járat, hogy jegyet sem árultak rajta. Aztán este megláttam a legnaccerűbb szuvenír árust, aki a legautentikusabb Bangkokra jellemző emléktárgyakat árusította: élethű műanyag patkányt, gyíkot, csótányt és egeret.
Hát így.

Wat Arun

Wat Arun


where is Csabesz?

where is Csabesz?

Wat Arun

Wat Arun


Wat Arun

Wat Arun


az új tháj jellegű trottyos nadrágom

az új tháj jellegű trottyos nadrágom

Wat Arun egyik tornya

Wat Arun egyik tornya

a 46x15 méteres Buddha

a 46x15 méteres Buddha

a feje

a feje


a lába

a lába


a haja

a haja


lábújjai

lábújjai


nemtudommianeve wat

nemtudommianeve wat


kilátás az előző watból

kilátás az előző watból

Wat Suket köszöntése

Wat Suket köszöntése


a Wat Suket tetején

a Wat Suket tetején


csabesz a harangozó

csabesz a harangozó


Chinatown metszet

Chinatown metszet


telefonfülke ala Chinatown

telefonfülke ala Chinatown


és egy újabb

és egy újabb


és még egy újabb...

és még egy újabb...


Pra Arthit erőd

Pra Arthit erőd

Az óriás hinta

Az óriás hinta

Posted by timigaraj 07:47 Archived in Thailand Comments (0)

Híd a Kwai folyón

sunny 37 °C

Igen megtettük, amit az amerikai hazafik iránt érzett tiszteletünk és kíváncsiságunk megkövetelt. Elutaztunk Kanchanaburiba, hogy gyermekkorunk egyik leghíresebb háborús filmjének és egyik legelhíresültebb fütyülős filmbetétdalának hiteles színterét élőben megtekintsük.

kislány a vonaton

kislány a vonaton


állomás

állomás


a vasútvonal áldozatainak emlékére

a vasútvonal áldozatainak emlékére

A pályaudvarra hajóval mentünk, majd tekeregtünk egy építkezés mellett a gyalogosoknak elkerített labirintusban, Csabesz jó bereggelizett a mostani favoritjával, ami rántott vagy grillezett csirkecomb és utaztunk három órát a fapados tháj vasúton. Gondoltuk, hogy milyen jó lesz és gyönyörködünk a tájba, de a fél hatos koránkelés kicsit megviselt és két órát aludtunk 90 fokos szögben. A fapadon. A forgalmista nem palacsintasütőt használ errefelé például a vonat indítására, hanem van egy zöld és egy piros zászlója, és úgy ahogy bárhol Thájföldön, árusok tucatjai szaladgálnak le s fel a kocsikban, árulva mindent, amit csak megkívánnál, nehogy éhezzen bárki is a vonaton. A hídhoz vettük a jegyet, ami a várostól 3-4 kilométerre van, aztán megnéztük, átmentünk rajta, meg vissza is jöttünk rajta, alá mentünk, majd néztük, ahogy a turizmus tömegek jönnek–mennek. Kis vásár-infrastruktúra épült fel a híd köré, szuvenír árusok, kacatok, étel-ital, stb.

Híd a Kwai folyónál

Híd a Kwai folyónál

Csaba és a híd a Kwai folyónál

Csaba és a híd a Kwai folyónál

a híd

a híd


háború volt egykor

háború volt egykor

Mondjuk semmi extra a látvány, de az eszmei mondanivalója, illetve a története és a történelme teszi különlegessé a hidat. A turizmus csoportoktól eltekintve, nagyon békés és megnyugtató a környék és a látvány.
A menetrendben meghirdetettől eltérően, egy órával később futott be a vonat és hazavonatoztunk. Persze ezáltal veszélybe került a hajón való hazajutásunk, ami azért volt necces, mert nem néztünk utána más transzportálási módnak és szerda körül még elég elveszettek voltunk tájékozódásilag az nagy Bangkokban. Aztán rohantunk, a jegyárusító nénivel nagyon nem lehetett szót érteni, a hajó úgy tolatott vissza, gyakorlatilag ugrottam a mólóról, de kiderült, hogy a csak kompra szálltunk, ami a másik oldalra vitt át. A túloldalon próbáltunk információhoz jutni, hogy hogyan jutnánk el a mi megállónkba, aztán átirányítottak egy másik hajóra, ami visszavitt az előző megállóban, ahol már besokalltam és le sem szálltunk a hajóról, hanem visszakompoztunk és hazasétáltunk a felkelők és a fegyveres erők árnyékában.

ismerkedés

ismerkedés

ízlelgetés

ízlelgetés

hamm, bekapta

hamm, bekapta

Este aztán Khao San utcán (ami egy kis Camden, egy kis Sziget és egy kis Soho keverék, ahol diplomától kezdve, szuveníron keresztül, a szoftwareken át bármit meg lehet szerezni és sötétedéstől reggelig tart a fesztivál-karnevál hangulat) elérkezett az idő, hogy megkóstoljuk a bogarat. Én mondjuk csak egy kis selyemhernyót abszolváltam, Csabesz, a hős, ő persze nem állt meg egy kis hernyónál, hanem egy hatalmas szöcskét is bevállalt. A szöcske farkát kóstoltam csak meg, a potrohához valahogy nem volt gusztusom, de Csabesz (nvcs) arckifejezéséből ítélve, annyira nem lehette jó. Amúgy minden rovar-élőlény fűszeres panírba van megsütve, úgyhogy inkább a fűszert érzi az ember, mint bármi mást.
Hát így.

Posted by timigaraj 19:07 Archived in Thailand Comments (0)

I. egész nap Bangkokban

nagyokat evés, fegyveres erők és átverő tuk-tukosok

sunny 34 °C

Hát a szálláskeresést ezúttal Csabesz (nvcs) férfiasan megoldotta, én már csak a készre mentem, illetve azért még megnézette velem is a szobát mielőtt becsekkoltunk volna. Rám biztos a Bangkoki klíma hat így, mert én nem bírtam a szememet nyitva tartani és összeomlottam egy széken egy szállás előtt és kínlódás közepette, de aludtam. Csaba közben a sikátorokat fedezte fel és vadászott, ezúttal szobára. Zuhany, reggeli és belevetettük magunk a sűrűjébe. Ettünk nagyon finomakat és lényegében thájként működve, egész nap ettünk.

ezek a kedves, sziesztázó állatok élnek itt velünk

ezek a kedves, sziesztázó állatok élnek itt velünk

Aztán az első jótét lélek eligazított minket a kis TAT irodába, szerzett is gyorsan tuk-tukot nekünk nagyon olcsón, de nem volt az nagyon TAT office, olyannyira nem, hogy tudtak angolul, nem voltak ingyenes nyomtatványaik, még Bangkok térkép se volt, csak 100 bahtért, aztán gyakorlatilag semmi infót nem tudott nyújtani, mert benne volt minden a 100 bahtos térképben, amit aztán az utcán 50-ért láttunk árulni. Bementünk egy másikba, de nagyon fájt nekik, hogy csak ingyenes térképért mentünk. Aztán gondoltuk kezdjük a Nagy Palotával. A második kedves jóakaratú segítőnk közölte, hogy zárva van, és hogy csak kettőkor nyit ki, dehogy kicsit arrébb nyitva van minden. És milyen jó, hogy pont ma vagyunk ott, mert Buddha ünnepnapja van és minden templomba ingyenes a belépés, és merthogy a nagyon jó akciók vannak ma külföldieknek a tháj üzletekben. Bekarikázott 4 helyet a térképen, amiket meg kell nézni, intet egy tuk-tukost, megbeszélték, hogy 40 bahtért körbefurikáz, mi meg örültünk, mint majmom a farkának, hogy milyen olcsók itt a tuk.tukok. Aztán jött a 3 Buddha temploma, ahová be sem mehettünk és képeket sem készíthettünk, csak a kapun kívül, majd jött az első öltönyös, ahol olyan pofátlanul beszélt velünk az eladó, hogy én is pofátlanul ott hagytam. Merthogy én mit gondolkodom az áron! Kikérem magamnak, csak gondolkodhatok. Aztán jött a már Chiang Maiból ismert ékszergyár, ugyan az a forgatókönyv, kivétel, hogy kaptunk kólát welcome drinkként és felpróbáltam néhány gyűrűt. De a személyes kísérőnk ott lihegett a nyakunkban és ő sem volt boldog, hogy nem vettünk semmit, pedig mindent átszámolt dollárra.

a három Buddha templomának falának részlete

a három Buddha templomának falának részlete

Tisztában voltunk vele, hogy ez már a jól ismert Chiang Mai-i tuk tukos vásárlós körút, de gondoltuk, hogyha elvisz az előre lebeszélt helyekre, kit érdekel az a pár extra megálló 40 bahtért. Aztán közölte a tuk-tukos, hogy elmegyünk még egy öltönyöshöz, mert ő kap benzinkupont, ha visz oda turistákat. Én mondtam, hogy nem akarok oda menni, de Csabesz mondta, hogy ugyan, csak benézünk és megyünk. Így is volt, aztán végre elindultunk második állomásunkra, ami meg fizetős volt és amire visszamentünk a parkolóba, a tuk-tukosnak hűlt helye volt. Ott hagyott ő is pofátlanul minket. És valószínűleg annyira jó biznisz volt neki a három „gyár”, hogy a 40 bahtot se várta meg. Elővettük a térképet és megpróbáltunk hazakullogni.

ez előtt a templom előtt hagyott ott a tuk tukos

ez előtt a templom előtt hagyott ott a tuk tukos


Bangkoki fúzió: helló turiszt, vietkongok és templom

Bangkoki fúzió: helló turiszt, vietkongok és templom

Közben lépten-nyomon fegyveres erőkbe ütköztünk. Ugyanis tüntetnek, illetve demonstrálnak a kormány ellen, a miniszterelnökkel nem cimborálnak, aki meg mellesleg önkéntes száműzetésben él Dubaiban, miközben már börtönbüntetésre ítélték hatalommal való visszaélésért. Úgyhogy a főleg északról jött embertömegek, mintha csak valami fesztivál lenne, hatalmas sátrakat állítottak fel több utcán és úton is, hatalmas kivetítőkön mennek a kormánymegdöntő beszédek, ők meg vegetálnak, esznek, isznak és piros pólót viselnek - az igazság napja felirattal. Úgyhogy a vörösingesek bandáznak az utcán, a felfegyverzett rohamrendőrok és általam csak vietkongnak nevezett egységek meg szintén ezt csinálják, csak ők még pluszba figyelik a vörösingesesket. Amúgy nem valami bizalomgerjesztő ilyen utcákon járni, ahol majdnem annyi fegyver van, mint élőlény. Egyelőre békések, de azt mondták, hogy bedurvulnak, ha nem történik semmi. Állítólag ezt tavaj is eljátszották, de akkor sárga pólóban. És be is durvultak. Úgyhogy most tőlük hangos a város, mindenhol őket hallani, mert ki vannak hangosítva a beszédek.

variációk 1 témára: a gyík szereti a joghurtot

variációk 1 témára: a gyík szereti a joghurtot

variációk 1 témára: a nagyobb gyík és a vietkong

variációk 1 témára: a nagyobb gyík és a vietkong

Aztán eljutottunk az útikönyvünkben ahhoz az oldalhoz, ahol ezekről az átverős tuk-tukosokról írnak és Rita is figyelmeztetett, de már mindegy volt. Tuk-tukoztunk egyet ingyen és még kólát is ittunk. Azért nekünk se volt olyan rossz biznisz. Nemde?
Hát így.

Posted by timigaraj 20:35 Archived in Thailand Comments (0)

Nem csak az olcsó húsnak híg a leve,

avagy az időhöz türelem kell

sunny 35 °C

Először is felháborodásomnak szeretnék hangot adni kedves barátok, rokonok és üzletfelek. Egy hónapja majdnem hogy napról-napra töröm itt magam és próbálom mindenki kíváncsiságát kielégíteni és tájékoztatni a nagyvilágot a minket ért történésekről és ellátni benneteket vizuális élményekkel, de valahogy csak egyoldalú a kommunikáció. Tisztelet a kivételnek, de nagyon kevesen tájékoztattok minket arról, hogy veletek mi van. Minket is érdekelne és örülnénk neki, hogyha néha pár sort dobnátok a virtuális térbe, hogy veletek mi történik.
Másodszor meg, egy hónapja vagyunk az nagyvilág keleti felén, és rájöttünk, hogy nem is volt időnk nagyon élvezni az egész gyönyörűségét. Hajtott a teljesítménykényszer (főleg engem, mint jó turistát) és minél többet látni és megtapasztalni, és a lényeg elsiklott. Az hogy élvezzem. Ha visszanézem a képeket, még én is elámulok, hogy milyen gyönyörű helyeken jártunk. És amikor ott voltunk, akkor ugye kevés időnk is volt sokszor a szervezett kirándulások miatt, meg a sok képkészítés, hogy az otthoniakkal is meg tudjuk osztani a gyönyörűségeket. Le kell lassulni Ázsiához. Nem tudom nekem ez mennyire fog menni, de meg kell próbálnom.

ezentúl ez az aranyszabály

ezentúl ez az aranyszabály


a recepció egy részlete

a recepció egy részlete

Harmadszor pedig, Csabesz mondta, hogy nagyon negatív kicsengésűek mostanában megnyilatkozásaim és nemhogy már azt hiszik a kedves olvasó, hogy itt csak rossz történik velünk, meg csak tisztátalanság és fertő van. Nem, ez nem így van. Ezúton értesítek minden kedves olvasót, hogy nekünk jó (leszámítva néha azt a kis rosszat). De ha csak happy hangvételű lenne a blog, az annyira nem lenne érdekes, a kissé irónikus stílus meg nekem sokkal testhezállóbb, de ha akarod kedves olvasó, akkor készíthetek egy rendkívüli eufórikus bejegyzést.
Negyedszer pedig, voltak visszhangok, hogy már függőként várja és olvassa a naplót. Éppen ezért, lehet, hogy elgondolkodok rajta, és beleteszek némi cselszövést és kardforgatást. Hogy még inkább izgalmasabb legyen.

az albínó dinnyék

az albínó dinnyék

minden elvitelre készen

minden elvitelre készen

Nu, és ötödször, azzal ünnepeltük meg az egy hónapot, a boldog egy hónapot, hogy vettünk buszjegyet Bangkokba. A piackutatás azt mutatta, hogy 380-tól 800-ig terjedtek a buszjegyárak, és mint utóbb kiderült, hogy az állami járaton kívül három privát társaság működött a térségben. De azok is valahogy együtt. Na szóval, már bátrabbak voltunk és kizártuk az állami társaságot 680-ért, lesz ami lesz alapon, csak nem gázosítanak el. Aztán egy amerikai fickó által vezetett vendégház utazási irodájában vettünk jegyet 500-ért, mert azt mondta, hogy új társaság, egyenes járat, megbízhatóak. Mi meg hiszünk egy amerikainak, nemde?

buszjegyünk másolata, más kép nem nagyon készült az adott napon

buszjegyünk másolata, más kép nem nagyon készült az adott napon


Krabi utca részlet

Krabi utca részlet

A pick-up fél négyre volt ígérve, vártunk rá 16.10-ig, amikor is elmentem a néninek reklamálni, hogy csókolom, négykor indult a buszunk Bangkokba, mi meg valahogy ittfelejtődtünk. Máris egy hívás, majd közölte, hogy 10 perc múlva itt vannak értünk. Jött egy autó, elvitt a buszhoz, ami csak ránk várt, a jegyünket rendeltetés szerűen elvették és kaptunk egy-egy matricát, Csaba Bangkok felirattal én egy máig megfejthetetlennel, de amikor mentem a sofőrbácsihoz, hogy csókolom én Bangkokba mennék, de nem az áll a cédulámon, nem nagyon találtunk közös nyelvet, fejrángatás és egy meglepő infó, Surat Thaniba átszállás másik buszra. Végül is egyenes járatra vettünk jegyet. A busz minden mezei faluban aztán megállt, felvettük a helyieket és sima helyközi járatként funkcionált a mi – hangsúlyozom – egyenes járatunk Bangkokba. Majd Surat Thaniban kicsaptak mindenkit a buszból és mindenki csak nézet, hogy akkor most mi van. Egy bácsi, mondta, hogy ellenőrizzük le a csomagunkat, meg van-e minden, majd fáradjunk az étterembe és várjunk fél órát a buszra. Volt ott két bácsi, akik már 5 órája dekkoltak ott (ők is egyenes járattal utaztak BKK-ba). Aztán nem állt össze a kép, hogy az egyik társasággal jöttünk oda (persze ennek a nevét nem említette a kedves amerikai fiatalember, egyébként 380-ért megtudtuk volna szerezni a jegyet) és a másik társaság telephelyére tettek le. Megint az a rohadt tehetetlenség érzése, a teljes kiszolgáltatottságé, hogy te nem tehetsz semmit, minden rajtuk múlik. Csaba előszeretettel emlegeti, hogy lehet, hogy egy vesével ébredünk.
És végül is valami VIP buszokkal indultunk el, amiben 15 fok lehetett a klíma miatt, és az üléseket majdnem vízszintesre lehette lehajtani. Végül is kellemesen telt az a 9-10 óra, voltak nagyon gyanús pillanatok, amikor az éjszaka közepén megálltunk és nyílott a csomagtartó, meg a csomagot pakoló fiú sem volt valami bizalomgerjesztő. Stílszerűen megnéztük a Partot. Jó volt filmen látni, azt amit mi élőben abszolváltunk (leó nyomaiba lépkedhettünk!!!!). Aztán a megérkezés volt még nagyon gyengéd, leszállás előtt 1 perccel - és most tényleg nem túlzok - jött a fiú ébreszteni, hogy egy perc múlva leszállás, Bangkok, a csipától összeragadt szemekkel és kómásan letámolyogtunk a buszról, a csomagjainkat kihányták valami parkba, és mire észbe kaptunk volna és elhajtottuk az első taxis hiénát, a busznak már se hír, se hamva nem volt.

ezt maddolnának ajánlom

ezt maddolnának ajánlom

De szerencsére semmi veszteség nem ért, se gázosítás, se lopás ténye nem forgott fenn. Ott voltunk hajnali 5.30-kor Bangkokban (mi így szeretjük Bangkokot, csak extrém időkben), nyúzottan, dög melegben és szállás nélkül.
Hát így.

Posted by timigaraj 20:10 Archived in Thailand Comments (0)

(Entries 16 - 20 of 44) « Page 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 »