A Travellerspoint blog

A kettéb… és a várakozásokkal teli nap,

avagy paprikás krumplit akarok!

sunny 36 °C

Csütörtökön nagyon kifárasztott a sok gyönyörűség, ezért már nem is mentünk alkudozni a következő tervek közt szereplő utazásra, ami az ún. négy sziget kirándulás. Pénteken kínlódtunk egyet. Kerestünk mosodát, ami sajnos megint csak beadom a ruhát és érte megyek stílusban volt, tököltünk étterem keresésével, aztán találtunk egyet, ahol ettem egy borzasztót. Erről még nem meséltem, hogy nagyon trükkösek ezek a thájok noodle terén (a noodle az tészta, amit mondjuk a kínai zacskóslevesek tésztájához hasonlítanám, ami különböző vastagságban fordul elő, vagy tojás vagy tojás nélküli tésztából vagy éppen rizslisztből készül). Nagyon ritkán tesznek az étlapon különbséget a különböző noodlek között. Én imádom egyébként, kivéve egy fajtáját, amit előszeretettel tesznek le elém. Ez ilyen tháj specialitás, nagyon széles tészta csíkok, mint ami a túrós csuszához használatos, csak mondjuk 10-15 cm hosszú sávok és halálra főzik, ami a halálom és valami sűrű mártásszerűséggel tálalják. Én ezt az eljárást hívom eltaknyosításnak, mert az egésznek ilyen zselés-taknyos állaga lesz. És mondanom se kell, hogy nem kedvelem, és miután többször is került ilyen a tányéromra, nagyon óvatosan közelítek a noodles ételekhez.
Szóval a péntek az egy kettéba…tt - ahogy tógi mondaná - nap lett, nagyon kínlódtam. Szereztünk kirándulást péntekre, feltérképeztük a bangkoki buszjegy árakat, majd az esti sör-chipsz kombó után elmentünk aludni.
A szombati nap nagyon sűrű és fordulatokban gazdag volt. Reggel már nem marhaszállító, hanem csak kis pick-up jött értünk. Miután kiértünk a városból, jött a telefon, hogy otthagyott valakiket a sofőrunk a hotelbe, és hogy van két ember, akit helyettük felszedett. Akkor nagykanyar és irány vissza Krabi. Kicseréltük az embereket, majd a kikötőbe fél óra várakozás után hajóra szálltunk, ezúttal longtailre, tehát hosszúfarokra. Szeretem a longtailes hajókat. Nagyon barátságosak és nem hullámoznak annyira és ülve is kilátni belőlük.

tekergés

tekergés

a Csirke sziget (szerintem erdélyi kopasznyakú)

a Csirke sziget (szerintem erdélyi kopasznyakú)


Jézuseffektus

Jézuseffektus


heccelés a longtailen

heccelés a longtailen


a falatnyi zacskós curry

a falatnyi zacskós curry

Megnéztük a Tup szigetet, ami azért érdekes, mert 3 pici sziget kis homokösvénnyel van összekötve és apály idején akár szárazlábbal is megközelíthetőek tengeren keresztül. Most nem volt apály, úgyhogy maradtunk a Jézusefektusnál és vízen jártunk. Aztán megnéztük a Csirke szigetet, a Poda nevezetűn ebédeltünk egy kicsit (nem reggeliztem, mert nem tudtam milyen viszonyba kerülök a hajóval, és az előző utazásunkból kiindulva nem aggódtam az ebéd miatt, mert volt bőségesen, viszont itt kaptunk egy fél fogra elegendő, bezacskózott, nagyon csípős sárga curryt. Pénzt nem vittünk, igaz nem is volt már mit vinni, így venni se tudtunk volna semmi tápot a helyi árusoktól sem) és élveztük a gyönyörű látványt és a vizet. Majd könnyűbúvárkodás, ezúttal Csabesz bevállalta és azt mondta, hogy fentről is nagyon szép, amit az ember lát, de ha beteszed a fejed a vízbe, hihetetlen látvány tárul eléd. Korallok, halak, miegymás.
Az utolsó állomás Phranang barlangja volt, ami a Railay öböl csücskén áll. Ez a barlang tele van fallosszal és arra hasonlító eszközökkel. Sajnos nem sikerült semmi információhoz jutni a barlanggal kapcsolatban, mert a tájékoztatón kiemelt helyen szereplő angol nyelvű idegenvezetőt tartalmazó kirándulás vezetői a számokon és pár alapszón kívül nem nagyon bírták a nyelvet. Nem baj, majd ráguglizok.

csabesz könnyűbúvárkodik

csabesz könnyűbúvárkodik


elfekvés

elfekvés

a falloszos barlang

a falloszos barlang

Nagyon éhesen és majd bepisilve tettek ki a kikötőbe, ahol nem is kellett várni csak majd egy órát, hogy hazavigyenek. Amikor fél óra múlva elmentem megkérdezni, hogy még meddig kell várni a bácsi közölte, hogy 10 perc. Majd további 10 perc múlva szólt, hogy már befutott a hajó, amire vártunk és hogy már mindjárt mehetünk. Természetesen utoljára vitt haza minket, de hát mit is akarunk, mi voltunk az egyedüli kisebbség az autón. Aztán tisztálkodás, pénzszerzés, buszjegyvásárlás, mosodában ruhakollektivizálás, ruhaellenőrzés – nem hiányzott nem is volt extra, de azért az összes bugyimat át kellett mosnom, amiket mintha elfelejtettek volna kiöblíteni a mosóportól, illetve a fehér pólóink továbbra is hagynak némi kivetnivalót a makulátlan fehérségük terén.

Csabesz a zerőművész

Csabesz a zerőművész

képeslap helyett

képeslap helyett


Phranang beach és a barlang melleti rész

Phranang beach és a barlang melleti rész


fejvakarás

fejvakarás

Csaba már az éhhalál szélén, úgyhogy rohantunk is a kedvenc árusához pad thait enni. Ami természetesen be volt zárva. Átlokalizáltuk magunkat a másik piacra, ahol rendeltünk egy helyen. Csaba a kedvenc és a másik piacon elmaradt pad thaiát, én külön kihangsúlyozva a kedvenc noodlemat zöldséggel és egy narancs shaket cukor nélkül valamint egy citrom shaket kis cukorral. A shakeket megkaptuk rendre annyi cukorral, hogy én meg sem tudtam inni, 20 perc várakozás után és miután az utánunk érkezők már jólakva eltávoztak, kaptam egy csirkés kaját, amit visszaküldtünk, majd megkaptam igaz a kedvenc noodlemat, de körítés mellé az borzalom volt. Csaba már csak lélekben ült az asztalnál és csak a shakeban található cukor tartotta még életben. Felálltunk és mondtuk, hogy akkor talán azt a pad thait nem várnánk meg. Mondták, hogy sorry. Próbálkoztunk egy másiknál, ott is várattak legalább 10 percet, közben szereztem satayt, majd megérkezett az áhított kaja, ami nem volt jó.
Annyira szarul sikeredett a nap vége, hogy a megszokott sör-chipsz kombótól is elment a kedvünk.
Aztán hazajöttünk és éjszaka 29 fok volt. Ültem és ömlött rólam a víz, pedig nem vagyok egy izzadós fajta. Létezni alig bírtunk. Aztán a lopott wifi is elszállt majd nyugovóra tértünk keserű szájízzel. Pedig milyen kevés kellett volna ahhoz, hogy egy jó napnak könyveljük el ezt a szombatot.
Hát így.

tengerparti konstelláció

tengerparti konstelláció

Posted by timigaraj 08:10 Archived in Thailand Comments (0)

A part

sunny 35 °C

Reggel marhaszállító teherautóból lett közlekedési eszközzel eltranszportáltak minket a kikötőbe, hogy ott kapjunk egy narancssárga matricát, és mivel már teljesen átszellemültünk az oda úton, így hajóra tereltek minket.
A nap célja a híres, és a Part című film által elhíresült tengerpart megtekintése, a Phi Phi sziget többi része, a Bambusz sziget, könnyű búvárkodás és még az útközbeeső látványosságok lefényképezése (merthogy ilyen programpont is van kérem- kép készítés).

ki akarok szállni!!!

ki akarok szállni!!!

a kapitány, segédje és a bácsi aki a fél utat összahánykolódta

a kapitány, segédje és a bácsi aki a fél utat összahánykolódta


a speedboat

a speedboat

Hát pazar látvány volt a Maya Beach, illetve még pazarabb lett volna, ha nem az összes utazási iroda programjának első állomásaként szerepelne. Szerintem a Copacabanan van ennyi ember. Gyönyörű finom fehérhomok, a víz kristálytiszta, a kis öböl, a sziklával…márcsak az ültetvényt kellett volna megkeresni meg Leóékat. Teljes 30 perc bícsezés után, tovább haladtunk és az ebéd és az utolsó állomástól eltekintve mindenhol így volt. Volt vagy három haletetős-búvárkodós rész is, én is bemerészkedtem a nagy zöld sós vízbe, aztán a kis matróz odadobott mellém a vízbe egy kis kenyeret és vagy ötven hal hirtelen odasereglett, és mintha az életükért küzdöttek volna, harcoltak a kenyérért. Én mondjuk nem búvárkodtam, mert nem voltam hajlandó azt a csövet a számba tenni ezer ember után, de fentről elnézve is dokumentumfilmes élmény ez a rengeteg színes hal.

az a bizonyos part

az a bizonyos part

csabesz a totál egzotikum

csabesz a totál egzotikum

szereztem két hajót

szereztem két hajót

Nagyon nem szeretem a speedboatot(motorcsónak). Még jó hogy nem reggeliztem, mert úgy jártam volna, mint az egyik kedves helyi erő, aki egész úton a túlélésért küzdött. Az egyik baj vele, hogy nem látsz ki belőle, hacsak nem mész ki az orrába - de ott meg megpörköl a nap - vagy állsz fel és kuksolsz ki, mint egy ketrecből. A másik, hogy nagyokat repül a hullámokon, és amikor dob rajta egyet, nagyon keményen ütközik és olyan, mintha keményre esnénk. De talán a legborzasztóbb, amikor csak áll, az nagyon émelyítő, mert a hullámok nyaldossák a hajót össze-vissza. Amikor ebédre kiszálltunk Phi Phin, az étteremben még minden hullámzott velem. Nagyon vacilláltam rajta, hogy akkor egyek-e vagy sem. De az éhség győzedelmeskedett a következmények felett. Végre jót ettem. Nagyon szenvedek itt Krabiba egyébként, nem tudok mit enni. Vagy nincs egy normális árus és étterem, vagy mind elbújt. Szerintem a muszlimok miatt van, mert itt már jelentős mértékben vannak jelen újfent és annak ellenére, hogy nagy gurmán vagyok, azt kell hogy mondjam, hogy elég borzadványokat esznek. A látvány és a szag is nagyon elrettentő. Szóval minden este annak a reményében, hogy eszek valami finomat indulunk neki az esti piacnak, de a rántott csirkén és gyümölcsön kívül nem találtam fogam alá valót.

csabesz levadászta Némót

csabesz levadászta Némót


neki indulás

neki indulás


elfekvés

elfekvés

Aztán kifejlesztettem a technikám, rájöttem, hogy ha látok kifelé és állok, akkor nem zavar (annyira) a hajó vergődése. Csaba próbálta fizikailag megmagyarázni, hogy ne féljek nem borulhatunk fel, mert úgy van kifejlesztve a hajótest, de nincs nagy hitem a fizikába, így nagyon nem nyugtatott meg. Ő viszont nagyon élvezte, habár ő is imbolygott ebédnél.

variációk 1 témára: tenger I.

variációk 1 témára: tenger I.


variációk 1 témára: tenger II.

variációk 1 témára: tenger II.


élet-kenyér harc

élet-kenyér harc

Minden hely, ahol csütörtökön jártunk, az tsunami sújtott övezet volt. Itthon rákerestem a neten, és a hideg kirázott, ahogy egy home videon ott volt a sunyin kiáramló tenger, ahogy semmiből semmi, alattomos módon a víz elkezd terjeszkedni. A hideg kirázott. Most viszont már mindenütt ki van helyezve a menekülési útvonal baj esetére.

mi

mi

Hát így.

Posted by timigaraj 00:33 Archived in Thailand Comments (1)

Átlokalizálódás,

illetve felvetődik a nagy kérdés, hogy a gyíkok miért szeretnek a falon tanyázni

sunny 34 °C

Brit tudósoknak be kellene nyújtanom egy javaslatot, miszerint ugyan már nézzenek utána, hogy ezek a piciny hüllőkök, miért szeretnek a falon és plafonon sziesztázni. Anyu azzal nyugtat, hogy nálunk Almáson augusztus havában, mikor lőn gyíkinvázió, még az ágyba is bemásznak melléjük, amit már csak a hűlt tetem bizonyít az apu párnája alatt.
Nu, elhagytuk Samut. Szerintem nem örökre, mert jó kis hely. Pláne így, hogy már mindenféle igénynek megfelelő szálláshelyek ismeretében állunk és a kedvenc kajás standjainkon és alkudozós utazási irodában már megismernek :). Nem beszélve a hellómajbrader, akar egy öltönyt tesvír?-ről.

grillezett tojások

grillezett tojások

Bébipadlizsán

Bébipadlizsán

Az utazás némileg zökkenő mentes volt, eltekintve azon tényektől, hogy mi Krabi városba vettünk jegyet – legalább is annak adták – elettől függetlenül a várostól 4-5 km-re kitett a busz, természetesen az adott magánbusztársaság telepén, ahonnan ők intéztek transzfert a városba plusz költségen. És mikor felháborodásomat fejeztem ki a hölgyeménynek, hogy nekünk a városba szól a jegyünk, akkor közölte, hogy mutassam a jegyem, amit persze beszálláskor elvettek. Az ötórás út alatt kétszer álltunk meg 5 percre, utóbbi alkalommal egy olyan helyen ahol wc sem volt, és az útszéli árus saját házába sorakozott egy busznyi nép, miközben a sofőr bőszen nyomta a dudát, hogy indulás (jegyzem meg, ilyen makulátlan tisztaságú tháj konyhát, fürdőszobát és lakást nem láttam. Lecsekkoltam mindent).
Krabi amúgy nem nagy szám, kis porfészek, viszont van egy reggeli és éjszakai piaca, amik között az a különbség, hogy a reggelinél jobbak a fényviszonyok fényképezésre. Elképesztőek ezek a thájok , reggelire ugyan azt tudják enni, mint vacsorára vagy ebédre. Habár van egy kedves ismerősöm, aki reggelire simán abszolválja a gulyáslevest (név szerint csével kezdődik és esszel végződik és azt mondja mindig, hogy nvcs).
Joggal merül fel a kérdés benned kedves olvasó, hogy mi a francnak jöttünk ide. Vannak itt Hollywood által kedvelt helyek, gondoltuk mi is szétnézünk itt, hátha rálelünk arra a kommunára a leó partjából. Mr. Bond is erre járt, amikor arany fegyvere volt, meg ilyenek. Krabi mellett van egy fehérhomokos öböl, ami csak hajóval közelíthető meg, meg további tengerpartok, amik gyönyörűek, nem beszélve a sok pici szigetről, amik itt-ott előbukkannak a türkizkék vízből.
Szerdán béreltünk mocit újfent, nagyon belejöttünk az ízirajderkedésbe. Szétnéztünk a környéken, megnéztük merre járt tsunami őméltósága, megnéztünk egy többszáz éves kagylótemetőt és próbáltunk az úttesten és a motoron maradni a nagy légellenállásban.
Ma már mindenhol táblákkal jelzik a partvonalon az evakuációs útvonalat, arra az esetre, ha tsunami úrhölgy megint tiszteletét tenné ezen a világrészen.

itt járt egyszer a tsunami is

itt járt egyszer a tsunami is


figyelmeztetés

figyelmeztetés


kagylóvadászaton

kagylóvadászaton


a többszázéves kagylótemető

a többszázéves kagylótemető


ilyen mészköves egész Krabi térsége

ilyen mészköves egész Krabi térsége


egy utonálló

egy utonálló

Beacheltünk egyet, vagyis Csabesz, de végre én is találtam magamnak szórakozást és elkezdtem a kagylógyűjtést. Errefelé legalább vannak, mert Samun már biztos összegyűjtötték mindet. Vagy áthozta ide őket a golf áramlat.
Vannak továbbá víz automaták, gyíkok, akikkel már harmonikus szimbiózisban élek, és egy olyan dzsukker szállásunk, hogy 3 hét után újra jó „otthon” lenni. Nagyon szép fáradtkék-tengeres téma köré épül az enteriőr, tiszta, vannak gyíkok is azért…kell ennél több?
Hát így.

Posted by timigaraj 22:57 Archived in Thailand Comments (0)

utolsó nap Samun

sunny 35 °C

Hétfőn úgy ébredtem, mintha legalább jót ittam volna előző este. De a szokásos limeos shakemen kívül, amit csak little sugarral kérek mindig, mást nem ittam. A lagúna elszívta az összes erőmet.
Lementünk a partra, én végre megmaszattam magam, gondoltam, hogyha megnyitják a blokkolt csakráimat, akkor majd minden rendbe jön, de talán még inkább elfáradtam. Nagyon érdekes élmény volt a tháj masszázs. Pláne a tengerparton, a szabadba, miközben hallgatod, ahogy a tenger morajlik. Jól megnyomogott, hajtogatott, majd elmentünk megebédelni. Beacheltem Csabesszal egyet, összehomokoztuk magunkat, kiültem egy kőre, hogy hüllősre játsszak, de valahogy nem sikerült jobban megbarátkozni a nagy sós vízzel. A múltkoriakat kiegészíteném még annyival, hogy még unalmas is a tenger. Szerintem vélemény.

thai maszatás a parton

thai maszatás a parton

a fütyisziklával a háttérben, miközben hüllősködöm

a fütyisziklával a háttérben, miközben hüllősködöm

Miután megkóstoltuk a kókusz karamellát, ami szezám maggal szerintem nagyon finom és miután a szárított cukrozott tintahalat is abszolváltuk, ami már annyira nem tartalmazott kedvező ízhatásokat, és miután Csabesz csinált képeket a nagyapának becézett fütyi sziklával, leégve kissé, hazaballagtunk. Végre vettünk fiatal kókuszdiót, kaptunk bele szívószálat, de ezt se kell többször venni, mert szerintem iszonyat íze van.
Csabesz később szerzett jóu óúcsósított buszjegyet Krabiba és megvacsoráztunk. Estére besokallt a lábam (nem is meséltem még a trombózis gyanús lábamról) és kitaláltam, hogy a vietnami balzsam (ami itt tigris, illetve mindenféle néven szerepel, és persze made in Thailand) mindenre jó. Nem is tudom miért nevezik vietnaminak, de az is lehet, hogy valamiért csak az én tudatomban van ez így (falun így hívik :)). Nemtom. El is felejtettem mennyire szerettem az illatát, és hogy mennyit szagolgattam kiskoromba a kis piros tégelyt.

csabesz kókuszdiót iszik

csabesz kókuszdiót iszik


ezekből falatoztunk két este is

ezekből falatoztunk két este is

Aztán elkapott a nyugati civilizáció utáni vágy és be kellett menni a Tescoba, hogy kicsit erőt merítsek a továbbiakhoz. Erről már anno tanultam Huncik Péter úrtól, hogy ezek a multi láncolatok biztonságérzetet adnak az embernek, mert lényegében mindenhol ugyanúgy funkcionálnak és néznek ki és nincs elveszettség érzete az egyednek aki oda belép (túrórudi illetve treska éppen nem volt). És ez így volt. Mert ugye parázok bemegyek a Tescoba...

megment minket a Tesco

megment minket a Tesco

Hát így.

Posted by timigaraj 08:19 Archived in Thailand Comments (0)

utolsóelőtti nap Samun

sunny 34 °C

A vasárnapi napunk az kérem úgy telt, hogy elmentünk az Angthong nemzeti parkot megtekinteni. Sokat sakkoztunk, hogy akkor Koh Tao vagy nemzeti park, de végül is jól lealkudtuk és a képek is magukért beszéltek a prospektuson. Reggel jött értünk a minibusz, elvitt a kikötőbe, ahol mint a hollywoodi sztárokat a vörös szőnyegre lépéskor, jelen esetben hajóba szálláskor, egy fotós fényképezett. De amikor megláttam a kétmillió embert a fedélzeten, rögtön bedurvult az arckifejezésem és lehet, hogy éppen ezért nem kerültem a tányér közepére szuvenírként hazafelé, csak Csabesz, aki mindezek ellenére, hogy emléktárgyat készítettek belőle, nem vette meg. Pedig a konyhafalon, vagy a nagymama vitrinjében jól mutatott volna.

kajakozás

kajakozás


erre felé kajakoztunk

erre felé kajakoztunk

meg errefelé is

meg errefelé is

Végül is nem is volt olyan vészes a tömeg, kényelmesen elfértünk a három szinten. Volt könnyű reggeli (croasoint, banán meg kávé-tea-narancslé), jegyzem meg halkan, amióta Samun vagyunk minden reggel croason-kávé kombót reggelizünk a 7 elevenből.(gy.k.: nyugati stílusú éjjel-nappali, ahol a fogkrémtől, a szülinapi torta gyertyáin keresztül, a zacskós levesekig - amit el is készíthetsz helyben, mert van forró víz - mindent megtalálsz. Egyébként gomba módján vannak jelen Thájföld-szerte, eleinte csak viszonyítási pontoknak alkalmaztuk, utána reggeliztető hellyé avanzsált). Aztán cirka másfél óra hajókázás után, amin amerikai hülyegyerekek szórakoztatására szolgáló animátor-vezetők elordibálták a programpontokat és a mit szabad és nem szabadokat, kajakba szálltunk és eveztünk egy órát szigetek körül, meg sziklák alatt, gyönyörű opálos- smaragzöld vízben. Majd egy fehérhomokos tengerparton kikötöttünk és felmásztunk egy kilátópontra, ahol a hegy belsejében megtekinthettük a kék lagúnát. Kicsit nyomor volt, mert az összes társaság egyfajta program szerint halad, és ebéd előtt mindenki elmegy megnézni a lagúnát.

Blue Lagoon

Blue Lagoon

a lagúna előtt

a lagúna előtt


a hosszúfarkú hajók

a hosszúfarkú hajók

Majd pici fürdőzés és „hosszúfarkú” csónakokkal vissza a hajóra, ahol jól megebédeltettek és elvittek egy másik gyönyörű partra. Itt nyitott program volt, lehetett kajakozni, barlangba menni, lubickolni vagy kimászni arra a kilátópontra, ahonnan az egész park belátható. Hát az utóbbit bevállaltuk, kemény volt, mert fél órát mentünk kifelé 500 métert, ami 260 métert emelkedett, tehát gyakorlatilag cca.50 %-os dőlészsögben (csabesz azt mondja, hogy ne írjam ezt, de lusta kiszámolni cotangens vagy cosinus segítségével, így önszorgalomból bárki megteheti) haladtunk fel a köveken és fákon keresztül. Egy kötél szolgált segítségül csak, ami segített egy kicsit.

ezért a látványért fél órát szenvedtünk

ezért a látványért fél órát szenvedtünk


az 50%-o dQl�ssz�g �s a k�t�

az 50%-os dőlésszög és a kötél


itt lubickoltunk

itt lubickoltunk

Megszenvedtünk rendesen, de a látvány kárpótolt mindenért. Az volt a legjobb, hogy amit láttunk képeken a helyről azt láthattuk élőben is. Gyönyörű volt. Majd fél óra lefelé, rövid kis beachelés, majd irány vissza a hajóra, és indulás haza. A hajón kókadás, elalvás, lemerülés, este végre jó alvás.
Hát így.

Posted by timigaraj 09:02 Archived in Thailand Comments (0)

(Entries 21 - 25 of 44) « Page 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 »