A Travellerspoint blog

ízirajder öcsém

sunny 34 °C

Olyan szintre jutottunk, hogy nem hogy az időt nem tudjuk, hogy mikor hány óra van, de már a napok is összeolvadnak. Nagyon el kell gondolkodni, hogy akkor találjunk egy viszonyítási pontot és kiszámoljuk, hogy akkor ja, ma hétfő van.
Egy hete ilyenkor már Bangkokba barátkoztunk a gondolattal, hogy milyen szép helyen éjszakázunk. Egy hét elteltével, mondhatni luxus szintre emeltük a létezésünket, ugyanis szombat óta van lehúzható vóterklozettünk, fehérfalú meleg vizes fürdőszobánk, két stekkerünk, két tükrünk, rakodó terünk, nagy teraszunk, meg gyíkok, macskák és békák, de ezek már csak helyi extrák.

a legújabb ház, ahol élünk

a legújabb ház, ahol élünk


privát banánfánk

privát banánfánk

Anyu érdeklődött mosási szokásaink felől, ezért közhíré tétetem. Először Chiang Maiban mosattunk, leadtuk a kis Tescos tatyóban a szennyest és másnak reggel megkaptuk. Igaz, hogy két pár zokni és Csabesz alvógatyája hiányzott belőle, de később pótolták. Teljesen rendbe volt minden. Amúgy minden 30 méteren van mosoda, és behúnyott szemmel is megtalálja az ember, mert szerintem egyfajta mosóport használ mindenki és csak a szag irányába kell haladni.
Ahol lehetett, és engedték a higiéniás feltételek, ott a fürdőszobában az izzadt pólókat át lehetett öblíteni, de azért már felgyülemlett jócskán a koszos pendely. Előző szállásunkon le is adtam egy adag sötétet meg egy adag fehéret. Hát remek tanúság volt, hogy legközelebb ne tegyük. Egy gatya azért hiányzott, de volt egy extra darab zokni helyette. A fehér pólók koszosabban jöttek vissza, mint ahogy leadtam, a sötétek mind szöszösek voltak, mintha valami gyapjú pulóverekkel mosták volna ki, és a dolgokba fityegő biléták mind meg lettek csonkítva. Úgyhogy sok mindent nincs is gusztusom felvenni. Úgyhogy legközelebb amerikai módra, keresünk egy önkiszolgálós mosodát, bedobjuk a pénzecskét és olvasunk a gépen ülve, miközben az mos.
Átköltözésünket követően béreltünk egy kis mocit és ízirajderkedtünk egyet a sziget körül. Voltunk egy vízesést megnézni, de többet vízesést sem megyünk nézni Thájföldön, mert mind átverés. De lehet, hogy bennem van a hiba, és rosszul kódoltam az agyamba, hogy ami niagarai paraméterekkel rendelkezik, az már látványosság. De egy egyszerű szerintem normálisnak vélt nagyságú vizes, nem mozgatja meg a fantáziám. És már múltkor is külön programpontként szerepelt, amikor elefántolni voltunk. Láttunk egy képet róla, de az csak olyan, mint a kajákon a szervírozási ajánlat, mert gondoltam, hogy omlik ezerrel a víz, alatta kis tavacska, mi meg ezüsttó kincseként lubickolunk benne. Lehet, de nem itt.

a vízesés

a vízesés

a kis haverek újra

a kis haverek újra


egy kis dzsungel

egy kis dzsungel

Na, szóval felcsörtettünk a dzsungelen keresztül a vízeséshez, megnéztük, jól leizzadtunk és mentünk tovább.
Nan thongban, a szigetnek az a része (városa), ahová a hajók és a kompok futnak be, megebédeltünk és próbáltunk információt szerezni állami buszokról, hogy hogyan járnak Krabiba, ami a következő úti célunk. Még nem is indokoltam meg, hogy miért ragaszkodunk állambácsi busztársaságához. A para az, hogy a magánbusztársaságok előszeretettel gyomlálják át a kedves utazóközönség csomagjait a csomagtérben, amíg azok gondtalanul utaznak az utastérben. Sőt! Egy fórumozó írta, hogy velük az történt, hogy a Bangkok – Samui távon a légkondin keresztül elaltatták őket, és amire felébredtek, mindenkinek hiányzott a fényképezőgépje, pénze és bankkártyái. És persze, amire kiérkezett a rendőrség a busz lelépett. De ez egy szélsőséges eset persze, a gyakoribb, hogy van egy ember elbújva a csomagtérbe és ott tevékenykedik.

helyi erők

helyi erők

Természetesen a TAT iroda zárva volt, mert miért is ne – így továbbra se csalódtunk bennük, hozták a formájukat.
A többi utazási irodában és turistákra specializálódott irodában, csak és kizárólag magánbusztársaságokkal foglalkoznak, sőt, a buszmegállóban a jegyárusító néni sem volt hajlandó állami buszról információt szolgáltatni. Weboldaluk természetesen csak thájul mükszik, úgyhogy teljes hírzárlat. Ami borzasztó és kicsit kétségbeejtő, hogyha egy fórumozó nem osztott meg ilyen jellegű infót a neten, akkor itt eláshatod magad. Teljes hírblokád és utazási iroda maffia-kartell működik itt.
Aztán megnéztük a nagy Buddhát a sziget egyik csücskén, a naplementét a Buddha mögött, és a reptérről lemaradtunk, mert besötétedett. A samu reptere, a világ legszebb repterei között szerepel, erről szerettünk volna megbizonyosodni. De majd lecsekkoljuk neten.

halászhajók

halászhajók


Csabesz és a nagy Buddha

Csabesz és a nagy Buddha


naplemente

naplemente

Aztán már sötétben abszolváltuk az utolsó 25 kilométert, aminek nagy részét már gyalog megtettük azelőtt.
Csabesz nagyon belejött a motorozásba, a kis automata Hondánk is jól viselkedett, én meg kiváltképpen jól néztem ki a bukósisakomban. Persze a bukósisak használatát törvény írja elő, de rajtam és egy pár turistán kívül senkin nem látni sisakot.

sziporkaként

sziporkaként

Hát így.

Posted by timigaraj 02:00 Archived in Thailand Comments (0)

Nálatok laknak-e állatok

storm 28 °C

Állat és állat között is különbség van. Nem mindegy, hogy a gyík például milyen kontextusba, illetve kontaktusba kerül velünk. Ha egy vendégház fehér szobafalán fut végig az ágyad fölött, vagy ha egy rottyant házikó falán (ahol örülsz, hogy csak gyík van). Vagy ha a csótányt csak a reklámokban látod a rovarölő spray-en, vagy ha a hátizsákodból mászik ki. Vagy ha a rákot a tányérodra teszik, vagy ha rálépsz. Vagy ha egy krokodil szerűség, mondjuk a budapesti állatkertben napozik, vagy ha a leendő szálláshelyed mögötti pocsolyában épp nassol valamit.
Ma elegem volt nagyon. Fél napot megint azzal töltöttünk, hogy szállást kerestünk. Már nagyon unom, hogy kétnaponta ez a standard program, hogy megyünk, kopogtatunk, csókolom szabad szoba mennyiért, meg teccik mutatni, köszönjük, még gondolkozunk. Kettőt-hármat megnézni még ok, de amikor már két órája ezt csinálod! De legalább nagyon hasznos tanácsokkal tudjuk majd ellátni az esetlegesen ide tendáló nyaralókat.
Úgyhogy holnap költözünk. Már nem is számolom, hogy hányadszor.

legújabb otthonunk

legújabb otthonunk

csabesz hullámlovagol

csabesz hullámlovagol


csabesz meghódítja a pálmafát

csabesz meghódítja a pálmafát


menekülés a vízből

menekülés a vízből

A mai nap a szállásvadászaton kívül, az alkudozás jegyében telt. A nap végi zárás: 900 Bahtos szállást 800-ra, 1850 Bahtos kirándulást 1350-re, 250 Bahtos szemüveget (eredeti Louis Vuitton, nem csak no name :) 110 Bahtra. Végül is nem rossz. Teljesen belejöttünk az alkudozásba, elvégre itt így illik.
Itt nincs olyan, amit ne lehetne megvenni, és nincs az a pénz, amiért ne tudnád megvenni. Bármennyiért is, csak vidd. Tetszik a kalap csak az ára nem jó, mi? Mennyit adnál érte? - hangzott el egy mai szalmakalapos próbánál. Egy dolog fáj csak, hogy a Swatchot nem hamisítják, pedig vennék belőle egy zacskóval.
Csaba itt is nyerő, mint Kuala Lumpurban, csak amíg ott a Sir-re a dívídit és a napszemüveget akartak rátukmálni, itt már annyira nagy respektje nincs, mert inkább már brader vagy frend, majd a kérdés, hogy honnan van, közben találgatnak (volt már német, osztrák, új zélandi, pakisztáni és svájci) és ha meg van a nemzetiség, akkor adott nyelven köszön és megkérdezi, hogy vagy. Őrület. Aztán hihetetlen 20 Eurótól kezdődve varrnak rád egy Armani vagy Boss öltönyt. Természetesen 100%-os kasmírból. Chiang Maiba 6000-9000 Baht körül forgott, itt már 3000-ért is meg van.

a tankolás instant módja

a tankolás instant módja

kicsit komolyabb városközi benzinkút

kicsit komolyabb városközi benzinkút

hehe, a név kötelez

hehe, a név kötelez

Éppen azon gondolkodtam, hogy jó, hogy északon kezdtük az egész Thájföldi túránkat, mert megtapasztaltunk egy csomó mindent, ami inkább volt tháj, mint európaira specializálódott tháj. Jártunk turistásabb és kevésbé turistásabb helyeken, és hát nagyon gyakran vegyültünk a helyiekkel. Van viszonyítási alapunk és ugye tegnap is jöttünk haza a másik beachről, és egy pick-up, ami itt a helyi közlekedést biztosítja, 300 Bahtot akart rólunk legombolni, amikor a normál, illetve átlag tarifa 75 Baht személyenként napközben. Mondjuk neki, hogy 150, ő meg elhajtott üresen. Ment keresni hülye turistákat, akiknek megfelel a 300 is.
Ma nagyon finomat ettünk. Sikerült megkóstolni a thai curry két változatát, hát istenkirály. A néni először megkóstoltatta velünk, majd nem győztek salátát kínálni még hozzá, természetesen ingyen. Nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Visszatértünk a tegnapi duriános árushoz, vettünk nála fincsi mangós kókuszos ragacsos rizses édességet, közben néztük a szemközti bárban a rúdnál tekergő néniket és nagyokat néztünk és mosolygtunk a kujon bácsikon, akik nőt szerezve elhajtanak. Itt nincsenek páratlan (Csaba szerint pártalan) emberek. Aki nem feleségestől vagy barátnéstól jön, azoknak akad egy tháj néni. Viccesek.

bícsbár

bícsbár


igazgyöngy a hotel neve, aminek az udvarán ez a kép készült

igazgyöngy a hotel neve, aminek az udvarán ez a kép készült


tháj jellegű üdítők

tháj jellegű üdítők

Én eddig is tudtam, hogy a bícselés nem veszélytelen, sőt a tenger nem csak olyan, hogy nagyon cool, hogy homokos part, meg hullámok. Mára már Csabesz is megtapasztalta. Többszörös sérüléseket szerzett, pedig csak hullámlovagolt (na de másfél, két méteres hullámokat, duruzsolja itt). Mer ugye a víz sós, és csípi a szemet, ha napkrémmel együtt belekened, a homok még a füledbe is bemegy, a partra kiömlő víz kimossa alólad a homokot és beránt magával, és ma már nyakig összekentük magunkat valami szurok szerű olajos izével, amit még nem fejtettünk meg, hogy mi, de mindenesetre nem mosható le a bőrünkről (biztos valami olajat szállító teherhajó süllyed el Kína partjainál).
Úgyhogy nem fenékig tejfel a tengerparti heccelés se. Nem kell annyira irigykedni.
Mára elmúlt a vihar és a monszun is. Reggel még zuhogott, de reméljük holnapután esőmentesen tudjuk majd a nemzeti parkot abszolválni.
Hát így.

Posted by timigaraj 07:10 Archived in Thailand Comments (0)

Első Samus élmények

sunny 35 °C

Szerdán már derűsebben és pihenten ébredtem. Sőt olyannyira, hogy már hajlandó lettem volna még maradni ott plusz éjszakákat. Lementünk beachelni, vagyis Csabesz beachelt én fényképeztem és áztattam a lábam.

a sírás-rívás tárgya I.

a sírás-rívás tárgya I.


ház ahol élünk

ház ahol élünk

Szétnéztünk a környéken, néztünk sziklákat, árusokat, ettünk egy helyi jellegű kifőzdébe, ahol megnéztünk egy olcsó szobát és megrettentem, hogy mi ahhoz képest az Ibisben lakunk, aztán konstatáltuk, hogy megint vannak kujon bácsik nénikkel (olyan csúnya nénikkel dzsesszelnek, de biztos a szépek drágák. A célra meg ezek is megfelelnek.)
Estére megjött a vihar, lementünk a tengerhez, ami igen háborgott és félelmetes volt, ahogy a nagy hullámokat csapdosta a partra. Aztán az van, hogy azóta esik, kábé óránként. Meghoztuk Bangkokból a monszunt. Így aztán annyira nem buli elázni naponta többször is.

':)' title='' />

a part, ahol élünk <img class='img' src='http://www.travellerspoint.com/Emoticons/icon_smile.gif' width='15' height='15'


parti árus

parti árus


a nagypapa kő (a kis szemérmesek)

a nagypapa kő (a kis szemérmesek)

Két dolgot terveztünk erre az országrészre, egy nemzeti parkot megnézni, ami 42 szigetből és lagúnákból áll, meg elmenni Koh Taora és Koh Nangyangra, ami búvárparadicsom, illetve az utóbbi arról nevezetes, hogy három pici bucka jellegű sziget, amikhez gyalog, a sekély tengervízben gyalogolva lehet eljutni. De nem tudom mi lesz. Hétfőig esőt mond, és ezek mind egész napos hajóskirándulások, ami esőben annyira nem tuti.
Ez eszünkbe se jutott, hogy eshet is, annyira megszoktuk már a meleg napsütést, hogy az időjárás változását, mint kockázati tényezőt, figyelmen kívül hagytuk.
Ma kb.10 kilométert gyalogoltunk a szigeten, majdnem abszolváltuk az egész keleti partot. Mi a Lamai szakaszon lakunk, ami a második a toplistán és ma elmentünk megnézni a nambervant, ami azért tényleg első. Nagyon finom fehéres homokja van és a víz se mélyül annyira hirtelen, mint itt a Lamain. De a városrész nem jött be, itt sokkal élhetőbb és jobb helyek vannak.

csabesz(nvcs) a kilátón

csabesz(nvcs) a kilátón

bícsbéjbi

bícsbéjbi

A nap fénypontja talán a durián volt. Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Vettünk és megkóstoltuk(a biztonság kedvéért azért rögzítettük mozgóképen, de sajnos nem lettek szélsőséges reakciók). Csabesznak kiváltképpen ízlett, nekem túl édes, de finom. Nem volt büdös vagy émelyítő, mint amit hallottunk róla, nagyon intenzív és gazdag ízvilág.
Természetesen ma költöztünk újfent, ezt már nem dokumentálom, halkan azért annyit elárulok, hogy egy fokkal rosszabb, mint az előző. Soha nem gondoltam volna, hogy visszasírom azt a helyet, amiről első benyomásként azt gondoltam, hogy kiszaladok a világból.
Egyébként az a tény, hogy a nyugati stílusú vóterklozettet nem lehet lehúzni, az teljes mértékben standard. Van egy kis vödörke és akár csak otthon vízszünet idején, nyakon kell önteni. Sok helyen a papírt sem lehet beletenni a dugulások miatt. A wc melletti zuhanyozó egységen már mi sem háborodunk fel, az is teljesen rendben van, de hogy a mosdó lefolyójához nem képesek egy csövet odabarkóbázni, hogy ne az egész fürdőszobán ömöljön a víz, azt nem értem.
A pottyantós guggolós wc-re visszatérve, nem tudom, hogy hogyan csinálják ezek a thai nők, hogy pikk-pakk és már el is végezték a dolgukat. Azt a jelenséget sem tudtam még megfejteni, hogy hogyan mosakodnak meg, mert ugye ott a slag, ami mintegy bidéként szolgál. Persze úsznak állandóan ezek a wc-k, úgyhogy én úgy kezdem, hogy nadrág feltűrés, aztán mindig attól félek, hogy ha rálépek az egyik oldalra, megbillen az egész én meg ott omlok össze a budi közepén, aztán egyensúlyozás, célzás, dolog elvégzése, majd lenavigálás és vödörkézés, kilábujjhegyezés, és fellélegzés, sikerült.
Szóval, kérdem én, ha nadrágban van a thai nő, hogy mosakodik meg úgy, hogy nem lesz vizes semmije? Majd ha tháji nő leszek, majd rájövök biztosan a titok nyitjára.
Hát így.

Posted by timigaraj 08:48 Archived in Thailand Comments (0)

Indulás dél felé,

avagy a szabadság felé vezető út megpróbáltatásokkal teli és nagyon hosszú

sunny 35 °C

Olyan régen írtam már, hogy nem is tudom, hol folytassam. Elég mozgalmas volt az elmúlt pár napunk. Kisebb nagyobb megpróbáltatások után végül is befutottunk Koh Samuira, amit Samunak becézünk.
Utoljára Sukhothaiból jelentettem, ahol ugye maradtunk még egy napot annak a reményében, hogy majd a TATból (hogyan is gondolhattunk ezt!!!) szerzünk majd használható infókat, hogy jutunk majd el Samura Bangkokon keresztül. Annyit minden esetre megtudtunk, hogy mi a különbség első osztály és másodosztály között.

utolsó vacsoránk Sukhothaiba

utolsó vacsoránk Sukhothaiba

tesvérem kedvéért még egy utcai kifőzde

tesvérem kedvéért még egy utcai kifőzde


az italkínálat (van pepszikokakóla is)

az italkínálat (van pepszikokakóla is)

Tehát hétfőn reggel 9-kor elindultunk az 5. otthonunkból a buszmegállóba. Ott rögtön lecsapott ránk egy busztársaság képviselője, hogy mennyünk jegyet venni Bangkokba az ő ablakuknál, de amikor rámutattam, hogy az állami 9.45 buszra kérünk két jegyet, átirányított egy másikhoz. A buszozás kemény 7 óra volt, a táj változatos volt, rizsföldek és pálmafák. Már sokkal zöldebb volt a táj, mint északon. Volt pisiszünet is, így a már induláskor – idegi alapon mondaná anyukám - megtelt hólyag megkönnyebbülhetett pár óra után. Nem is volt annyira vészes a 7 óra, befutottunk Bkk-ba, csak Csabesz azzal nem számolt, hogy mi az északi buszpályaudvarra érkezünk, a következő busz meg a déliből megy tovább és hogy a két pu. között jelentős a távolság. 16.45re futottunk be, és 18.15-kor ment volna a buszunk Samura. Először is, semmi nincs kiírva római betűkkel, de lehet, hogy az se nagyon segítene. Szinte senki nem beszél angolul, illetve aki igen, az nem ért meg minket és vice versa. Nagy nehezen kiderítettük, hogy 170-es busszal átjuthatunk a délibe, ami kb. egy óra múlva indult is. Az egész északi pu. egy nagy zsibvásár, árusok, evő emberek, szagok, kavalkád és halálos nyugalom. Senki nem sietett rajtunk kívül. Még amikor elindultunk volt remény, hogy egy későbbi buszt esetleg elérünk, de amikor egy óra Bangkoki utazás után futottunk csak be a délibe, tettem egy meggondolatlan kijelentést, miszerint itt éjszakázunk a pu.-on. És voalá, lőn beteljesülés. Minden aznapi buszra elkeltek a jegyek, csak a reggeli 7 óraival tudunk továbbmenni. Fáradtan és az éhhalál szélén gyorsan vettünk jegyet, amikor realizáltam, hogy még csak este 7 van. És amikor később kiderült, hogy az épületet zárják 11-kor, kezdtem egy kicsit kétségbe esni. Szereztünk pénzt, mert ugye már egy fillér sem volt nálunk, ettünk és nekifogtunk a 12 órás várakozásba. Megjegyzem halkan, azért nem aludtam a buszon, hogy éjszaka tudjak a másikon. Fél 11-kor már ki is tereltek minket a terminál elé, ahol próbáltunk kényelmes és világos helyet találni, ami biztonságos. És elkezdődött a maratoni visszaszámlálás reggel hétig. Én haldokoltam, Csabesz (nvcs) meg mint egy motolla, járt fel s le, ő volt Sentinel, nem mert aludni. (fel van háborodva, hogy ő nem is félt, de én meg nem is azt írtam. Ő vigyázta álmom, és védelmezett a patkányoktól. Mellesleg nem is volt álmos.) Miután az árusok is bezártak előttünk és kicsit elcsendesedett a placc, megérkeztek kedves várótársaink, a patkányok, és elkezdték éjszakai portyázásukat. Szemetes zsák és virágosláda távlatokban cikáztak a hátunk mögött, aztán amikor odajött az egyik és megszagolta a lábam, azt hiszem minden fáradtság elszállt a szememből. Ami megnyugtatott, hogy a helyiek közül is néhányan éjszakáztak. Persze a buszon, illetve a másik buszpályaudvaron is mi voltunk az egyedüli turizmusok. Annyira autentikusra vettük a figurát, hogy szerintem már a thájoknak se tűnik fel, hogy sápadtarcúak vagyunk.

Bata forever

Bata forever

Csabesz szerint sutyerák vagyok, pedig csak túlélek

Csabesz szerint sutyerák vagyok, pedig csak túlélek


a patkány kedvenc étkezdéje (a patkány túl gyors volt, ezért maradt le a képről)

a patkány kedvenc étkezdéje (a patkány túl gyors volt, ezért maradt le a képről)

Tehát Csabesz fel-alá járkált én meg lesben álltam patkány ügyben, hogy mikor kóstolja meg a lábam. Közben két óra lett és a 11-kor bezárt vendéglátóipari egységbe emberek jöttek és elkezdtek kipakolni és főzni. Fél háromra már vendégeik is voltak és természetesen ettek, Míly meglepő! Aztán amikor láttam, hogy a patkány oda is bedzsesszelt, úgy döntöttem meg se nézem, mi a napi ajánlatuk. Aztán 3 óra lett és a biztonsági őrbácsi mondta, hogy akkor most kinyitott az épület és betelepültünk.(kitelepülésünk előtt két információt kaptunk a nyitásról, az egyik 4 a másik 5 órát közölt velünk.) Majd következő 3 és fél óra kínlódás, már patkányok nélkül.
Aztán 7kor buszra szálltunk, mondanom se kell, hogy mi voltunk a kakukktojás a buszon, de rögtön kellemes meglepetésként kaptunk vizet az útra, aztán sok-sok pisiszünet volt, ami újabb pozitívum, aztán volt egy közös étkeztetés, ahol a buszjegyből le kellett csípni egy darabot és hozzáfizetni még 10 bahtot. Persze velünk senki, soha nem közölt semmit, vagyis gondolom nekünk is mondta a buszsofőr, hogy hele!, szünet van, meg hogy hele!, most szálljatok le a buszról, mert a kompra ti gyalogosan mentek fel, és majd a szigeten, ha kikötöttünk szálltok vissza. Mi meg bárányok módjára tettünk úgy, mint a többiek. Néha amúgy elég frusztráló a 100 % -ig kiszolgáltatottság, hogy csak nézünk ki a fejünkből, mint a bocikok, hogy akkor most mi van.
A táj megint változott Bkk-tól délre, nagyon zöld - nem tudom itt hová tűnt a szárazság - és mindenhol pálmafák kókuszdiókkal, vagy anélkül és banánnal. A thájok utazási szokásaik is érdekesek, de arról majd a következőkben írok, valamint arról is, hogyan boldogultam a tháj jellegű pottyantóssal.

már a kompon

már a kompon


naplemente a kompról

naplemente a kompról


uborkafa

uborkafa


ő a jackfruit

ő a jackfruit


jackfruit közelről

jackfruit közelről

Végszónak annyit, hogy busz befut a buszmegállóba, egy óra helyi jellegű közlekedés körbe-körbe a szigeten, megérkezés a helyes partszakaszra, város részbe, bolyongás egy utcanév nélküli térképen, senki sem hallott a helyről, ahová szobát foglaltunk, ezer tonna húz hátra és előre a két hátizsák miatt, mögöttünk hányatott 36 óra, majd további egy óra bolyongás után rátalálás a helyre, bungalóba érkezés, sírás-rívás. Majd elalvás.
Hát így.

Posted by timigaraj 07:03 Archived in Thailand Comments (0)

Phoebeként a mosoly városában

sunny 36 °C

Nem írtam még a TAT-os élményeinkről. A TAT, a kormány által üzemeltetett turisztikai információs iroda. És hát mentünk oda annak a reményében, hogy információt kapunk. Aztán egy idő után, már csak azért, hogy lássuk újból az értelmetlenséget az arcokon. Az egy dolog, hogy angolul éppen csak beszélnek, de amikor már segíteni sem tudnak helyi jellegű dolgokban! Vicces figurák voltak, és mi már kiemelt ügyfeleknek számítottunk és ismertek már. De a legviccesebb az volt, amikor a személyi információadónknak az orra alá dugtam az útikönyvemet, hogy csak ejtsen ki nekem egy thai szót és nem ment neki, mert megzavarta az angol kontextus, meg amikor az általunk keresett várost nekünk kellett megmutatni a térképen, mert ő nem találta.

Egy benzinkút

Egy benzinkút

a milijő

a milijő

lakóház

lakóház

Aztán a menetrend itt egy nagyon képlékeny jelenség (mint a Milkánk, ami tegnap befejeztetett). Kaptunk egy buszmenetrendet a TAT-ban, megnéztük egy helyi jellegű információs nyomtatványban az indulásokat, és amire kiértünk a buszmegállóba, addigra az teljesen átalakult. Itt szerintem úgy működik, hogy le van írva valami, mert le kell hogy írva legyen, de az hogy mikor jön vagy nem jön a busz, az a busztársaságok szuverén joga.
Reggel leteszteltük a helyi konyhát, ettünk rántottát és ittunk kávét meg teát-már kávé elvonási tüneteim voltak, de nem volt valami hírös, aztán szereztünk két bicajt és nekivágtunk a 15 kilométeres távnak 36 fokba. Eddigi legfantasztikusabb thaiföldi élményem volt. Végig lakott területen mentünk, ezáltal betekintést nyertünk az egyszerű ember mindennapjaiba. Akinek nincs standja a háza előtt és nem árul, az az árnyékban alszik vagy főz vagy mos. Ez az alapképlet, illetve bővítményként eszik. Rengeteg helyivel találkoztunk és mind mosollyal köszöntött. Akarva-akaratlanul nekem is mosolyognom kellett. Aztán egy idő után azon vettem észre magam, hogy folyamatosan mosolygok, és hogy akkora szeretetet kaptam ezektől az ismeretlen mosolygóktól, hogy teljesen feltöltődtem pozitív energiával.

Phoebeként a mosoly városában

Phoebeként a mosoly városában

Csaba az ízirajder

Csaba az ízirajder

Voltunk ma megnézni az óvárost, ami az új városrésztől kb.15 kilométerre van, és a világörökség része. Láttunk nagyon sok régi romot, meg Buddhát, pálmafát és szép parkot. Ez volt a valamikori Thai királyságnak a fővárosa, illetve a Sziámi birodalom első független királysága, amit a 13. században alapították. Tehát ennek az egykori királyságnak a romjait láttuk.

részlet a romokból

részlet a romokból

részlet a romokból II.

részlet a romokból II.


az egykori város

az egykori város


Buddha a romok között

Buddha a romok között


még mindig az egykori város

még mindig az egykori város


részlet a romokból III.

részlet a romokból III.

Aztán hazatekertünk, megpihentünk és egy nagyon helyi helyen, egy újfent utcai árusnál ettünk. Alig láttuk mit eszünk, de az ízek kárpótoltak a látványért. Sőt, Csabesz (nvcs) soha nem látott vakmerőséggel választott egy ismeretlen nevű ételt, és lám, bejött neki. Tegnap én is felbátorodtam, és odamentem egy nénihez, rámutattam két dologra, mondtam, vagyis mutattam, hogy 1-1et kérek belőle, betette természetesen zacskóba, öntött rá valami trutyit, mogyorót és csillit, meg a pálcát, hogy egyem. Valami frissensültek voltak, az egyik kicsit muffin alakú, a másik háromszög, de annyira gusztusosak, hogy nem lehetett otthagyni őket. Függetlenül attól, hogy mik is voltak. De a muffinos szerintem valami zöldséges fasírozott, a háromszög meg remélem ízetlen tofu, más tippem nincs. Habár ezzel a tofuval már megjártam egyszer, mert láttam Chiang Maiban a piacon tofunak kinéző tárgyat és kiderült, hogy mallac. De azt már nem tudom, hogy melyik részéből és milyen eljárással tudnak tofut készíteni belőle. Ma is szerettem volna ilyet enni, de sajnos már bezárt a néne, mire odaértünk. Meg ettünk ma albínó dinnyét is, sárga színűt, ami csak színbe tér el a piros testvérétől.

Peace, Love, Freedom, Happiness

Peace, Love, Freedom, Happiness


harmónia

harmónia

Természetesen holnap is maradunk, a tervezettől eltérően. Holnap áll össze az útvonal le délre a szigetekre. Megyünk a helyi TAT-ba is :).
Hát így.

Posted by timigaraj 02:11 Archived in Thailand Comments (0)

(Entries 26 - 30 of 44) « Page 1 2 3 4 5 [6] 7 8 9 »