A Travellerspoint blog

A kutya jegyében, avagy

azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk

sunny 36 °C

A nagy elefántozásos kaland után szerdán este leültünk a teraszon és Cseh Tamást dúdolgatva és a térképet bőszen olvasgatva úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy napot Chiang Maiba. Aztán tegnap azt történt, hogy a szokásos reggeli hisztim után ¬- mert minden reggel kiborulok, hogy már 11 óra és még csak akkor indulunk el, és szerintem a jó turista korán indul, hogy minél többet lásson (Csabesszal nem vagyunk egy véleményen sajnos) – az lett, hogy az este felvázolt két opció közül, egy harmadik desztinációt választunk és elmegyünk Lampangba megnézni a kis lovaskocsis várost.

Lampang

Lampang

Az oldtimer buszunk

Az oldtimer buszunk

a busz miliője

a busz miliője

Eltuktukoltunk a buszállomásra, persze a város végén van, aztán a legretróbb busszal megtettük a két órás utat, azért, hogy egy órát töltsük a városban, és rohanjunk vissza a buszra. Nem is olyan kisváros volt, mint amilyennek hittük, láttunk igaz lovaskocsikat, de csak turizmus céljából lehet velük furikázni, meg is szúrt a nap, az összes templom is jó messze volt és kaotikus volt az egész,úgyhogy hazamentünk Chiang Maiba. Megvacsoráztunk egy utcai kifőzdébe és visszatértünk negyedik otthonunkba terveket kovácsolni, hogy mi legyen akkor másnap.
Csaba éppen feltette a nagy költői kérdést, hogy van-e itt ugyan fogyasztóvédelem. Szerintem ha lenne, akkor Thaiföldet le kellene radírozni a térképről.

Vacsora egy utcai kifőzdében

Vacsora egy utcai kifőzdében

A mosogató egység

A mosogató egység

Úgy lett döntve, hogy megyünk Sukhothaiba, nem indulunk északnak, hanem Lampangot látván indulunk dél felé.
Reggel a szokásos kín, hogy hová menjünk enni, merthogy 1.a kávézók nagyon drágák (a nagyon drága alatt értsd a helyi átlaghoz képest), hogy bekapj valami európait, 2.nagyon kevés árus vagy kifőzde van nyitva délelőtt, illetve napközbe. Mindenki ilyenkor pihen, hisz este és éjszaka él itt a város. Se egy gyümölcsárus, se egy palacsintaárus, őrület. Reggeli vadászatunkkor mellénk szegődött egy kutyus, és elkísért egy étterembe, ahol én édes-savanyúval kezdtem a napot, megvárt még megettük, aztán visszajött velünk a szállásra, összepakoltunk, megvárt és még a helyi jellegű közlekedésig is elkísért. Mindenki a csodájára járt, hogy a kutyi követ minket. Valamiért nagyon úgy érezte, hogy velünk kell lennie. Csaba még a megszikkadt kis bagettjét is odaadta neki, de hidegen hagyta, úgy látszik nem volt éhes. Aztán mi felszálltunk a pick upra, a szerencsétlen meg elkezdett futni utánunk. Nem kellett volna. Egy piros lámpánál utolért, és a zöldre már nem figyelt se ő, se a mi sofőrünk, aki végiggázolt a lábán. Szegény aztán vonyítva és sántikálva elmaradt a távolba. Én nem vagyok nagy állatbarát (inkább neutrális a kapcsolatom velünk, nem avatkozom bele az életükbe, ha békén hagynak ők is), de utoljára akkor csalt könnyeket a szemembe kutya, amikor kb.4 éves koromban, apu önkényesen elajándékozta Sida kutyánkat, aki szerintem az akkori legjobb haverom volt és ott történt a nagy szakadás. Azóta nem haverkodom kutyákkal. Meg most. Nagyon furcsa és megható volt ennek a kutyának a ragaszkodása. Érthetetlen is. És így a végére nagyon elszomorító.

zacskós narancslé

zacskós narancslé

próbálkozás

próbálkozás

Utaztunk 5 órát Sukhothaiba, a táj nem volt túl változatos, a hőségtől kisült erdők és szárazság látványát csak néha törte meg egy-egy zöld pálmafa. Kijöttek értünk a buszhoz, persze itt is a világvégén van a buszmegálló, aztán becsekkoltunk, pici szoba, kezd a kuala lumpuri puritanizmushoz hasonlítani: ágy, tükör és ventilátor. Meg egy 12 centis gyík, amit Csaba hősiesen kikergetett. Fel kellett forgatni érte az ágyat matracostól, ágyrácsostól, de mondtam, hogy én nem akarok éjszaka arra riadni, hogy ez a hüllő az arcomon átsuhan. Majd kimentünk a piacra enni. Érdekes út vezet oda, egy folyó választ el a szitiszentertől, amin csak két híd van természetesen tőlünk egyforma messziségben, úgyhogy gyalogolhatunk egy jó kilométert a helyi erők házai mellett. Amik persze kutyákkal vannak kikövezve. Annyi kutya van itt a városba, hogy elképesztő. Csak úgy szabadon, heverésznek, ugatnak vagy csak dzsesszelnek valamerre. És nem csak a kutya sok, sok a madár és rikácsolnak a póznán ülve, és a hosszúkás muslica, amitől meg létezni nem lehet a központban. A jelen állás pedig, hogy nincs víz, ami így 30 ezer fokban már csak hab a tortán.
Hát így.

a nap fotója: csabesz és a thai meki bácsi

a nap fotója: csabesz és a thai meki bácsi

Posted by timigaraj 17:10 Archived in Thailand Comments (0)

A társadalmi szerepek nem változnak,

én mosok, Csabesz (nvcs) vadászik (szúnyogokra)

36 °C

Nincs erőm írni, csak feltöltök pár képet és majd pótolom.

1.állomás: pillangó és orchidea farm

1.állomás: pillangó és orchidea farm

1.állomás: pillangó és orchidea farm

1.állomás: pillangó és orchidea farm

átkelés a hídon, kicsit bekakkantva

átkelés a hídon, kicsit bekakkantva

az átkelés célja

az átkelés célja

már a zelefánt hátán

már a zelefánt hátán

Csabesz az állatidomár

Csabesz az állatidomár


én is, én is, én is

én is, én is, én is

a hosszúnyakúaknál

a hosszúnyakúaknál

modern,flegma hosszúnyak barbie babával

modern,flegma hosszúnyak barbie babával

a nagyfülűk egyike

a nagyfülűk egyike

Hát így.

Posted by timigaraj 08:20 Comments (2)

A termeszhangyák ciklikus életet élnek

sunny 36 °C

Már tegnap is egy kicsit megrémített a hangyák látványa, amint ezermilliárdan vonultak át a fürdőszoba ajtófélfájából a fürdőszoba ablaka felé. Mentek, mendegéltek, aztán eltűntek. Ma ismét este 7 táján megjelentek és elkezdték a napi kilométerek megtételét. (én nem tudom milyen a termeszhangya, csak Csabesz mondta, de szerintem ez csak sima, kis vöröshangya)
Ma egy nagyon szakrális helyen voltunk, ennek most kivételesen tudom a nevét is Doi Suthep, ami azért annyira szent, mert a fehér elefánt, ami vitte Buddhát anno, eddig bírta és itt halt meg, ezért is emelték ezt a nagyon impozáns helyet. Kb. 15 km-re van a várostól, ahány embert kérdeztünk az odajutásról, annyiféle opciót és árat mondott. Végül is kiderült, hogy túl sok lehetőségünk nincs, és a pick up-os helyi jellegű tömegközlekedéssel mentünk ki. A 15 kilométeres úton 3 méternél több egyenes szakasz nem is volt, kacskaringóztunk jobbra-balra, miközben haladtunk a hegyen fölfelé. Még jó, hogy nem nagyon ettem előtte, mert így is eléggé rosszul voltam. De aztán nagy nehezen megérkeztünk. Természetesen egy a hazájából elszakadt hazafival is találkoztunk, aki rögtön kiszúrta, hogy magyarul beszélünk és lecsekkolta, hogy honnan is, és a többi.
Hatalmas lépcső vezetet fel a templomhoz, felmásztunk és lőn Buddha. 30 baht beugró, de csak annak, aki megveszi. Szépen előjött belőlünk a kelet-európaiság, de azután karma ide, karma oda, nem is bántam meg, mert azt a bejáratnál elfelejtették közölni, hogy csak a felét fogjuk látni a dolgoknak, mert az egy negyedét felállványozták, a másik egy negyedét meg kék fóliával takarták be rekonstrukciós munkálatok miatt. A lépcső alján árusok, háromszoros áron árulva portékáikat, mint lent a városban. Voltak nők és gyerekek törzsi viseletben, akik meg a közös fényképekért kaptak pénzt. Itt egy kicsit megint kiábrándultam az egész Thaiföldből. Nem tudom, de annyira szar ez, hogy itt is ez van, pedig azért jöttem ide, hogy ne minden a pénz körül forogjon. Annyira egymásnak ellentmondó társadalom. Amellett, hogy hatalmas hívők, a vallásból bizniszt csinálnak, az éppen kis oltárukra áldozatokat elhelyező személyzet mellett jól megférnek a kurtizánok, és csak arról szól az egész, hogy minél több bőrt húzzanak le rólad. Ezt nem tudom, hogy hogyan egyenlítik ki majd a karmájukkal.
Tudom, hogy szegénység van, és tudom, hogy meg kell valahogy élniük, de akkor is. Turista és turista között is van különbség.
Egyébként én egy nagyon liberális és szabadszellemű gondolkodó lény vagyok, de amilyen mennyiségben itt a szexturizmus folyik, az már nekem is sok néha. Vén kujon bácsik szaladgálnak, meg kávézgatnak thai nőcskékkel. Mi több, kézen fogva sétálgatnak. Függetlenül a napszaktól, nációtól vagy kortól. A bárok hemzsegnek a szabad prédáktól, és az sem tántorítja el őket, hogy ott vagyok Csabesz (nvcs) mellett. Csábosam mosolyognak és hízelegnek. Őrület.
Tegnap este, ahogy épp feladtuk, hogy elsétálunk egy templomhoz, betértünk egybe. Szerzetesek imádkoztak vagy meditáltak és mi is beültünk mögéjük. Nagyon jó volt a csend. Csak a madarak csiripeltek kint. Meg csíptek a szúnyogok, úgyhogy menni kellett.
Holnap jön a nagy kaland. Kíváncsi vagyok, ott mivel vágnak majd át. De már legalább fel tudok rá készülni egy kicsit.
Hát így.

Posted by timigaraj 07:54 Archived in Thailand Comments (0)

Halo tuk-tuk,

nó tenksz

sunny 36 °C

Nu, hát a mai nap az úgy indult, hogy miután felébredtem reggel, és kimentem wc-re, kézmosás közben észrevettem egy fekete, nagyobb rizsszem nagyságú dolgot a borotvámon. Nem akartam tudni, hogy honnan és hogyan, hogy ki és hogy miért pont az én borotvámra.

anyukámnak közkívánatra

anyukámnak közkívánatra

anyukámnak közkívánatra II.

anyukámnak közkívánatra II.

Utána kiköltöztünk, majd 5 lépés múlva beköltöztünk 4. otthonunkba. Majd rögtön útnak is eredtünk. Útközben dél lett és reggeli helyett, rögtön ebéddel kezdtünk és ötvöztük a keleti kulináriát ettünk egy kis tavaszi tekercset, meg egy kis csirke satayt. Az előbbi leveles tésztaszerű tekercs, jelen esetben zöldséggel és rizstésztával töltve és olajban megsütve, az utóbbi pácolt csirke hús nyárson, grillezve és csípős-mogyorós mártogatóssal. Aztán elindultunk már nem is tudom, hogy hová, amikor jött a már unalomig ismételt halo tuk tuk, erre jött a szintén unalomig ismételt, thanks, no. Mire a tuktukos nem adta fel. Mire én megkérdeztem, hogy mennyiért vinne le az esernyőkészítők és a többi kézműves falujába. Mondta, hogy 200 baht, mi meg mondtuk, hogy az sok. Mondta, hogy akkor mi mennyit adnánk érte, mi meg mondtuk hogy 100, majd 150 és 130 után, kiegyeztünk 110-be :). Voltak elvárásaim és vizualizációim az egész kézműves mesterségekről. Pár kilométerre Chiang Maitól van egy kis körzet, ahol ezüst ékszereket, drágaköveket, fa, kerámia, bambusz, selyem, papíresernyő meg miegymást művelnek meg mindenfélébe. És mindenhol úgy hirdetik őket, hogy mutatnak egy nőt, aki körbe van véve csodaszép esernyőkkel és festi őket. A többit is így képzeltem, hogy aktívan működő kis manufaktúra vagy műhely, kirakodóvásár, színek, kavalkád, öröm és boldogság.

A tuk-tukban

A tuk-tukban

Ő a tuk-tuk, Csabesz és Go bácsi

Ő a tuk-tuk, Csabesz és Go bácsi

Hát sajnos nem így van. Mi nagyon örültünk a jó alkunak, de aztán kezdett sántítani a dolog, majd később egy újabb kedves helyi lakos elárulta a nagy titkot. Amúgy ennyi ékszert még életemben nem láttam, mint ma. Egy tornateremnyi volt csak a drágaköves ékszerek kiállító terme. Ez volt az első állomás, hárman köszöntöttek a bejáratnál, aztán kaptunk egy személyi vezetőt, aki végigkalauzolt az egészen. Először a műhelyen végigsöpörtünk, aztán jött a kiállító terem. Nyugodtan kérdezzünk árat, mit szeretnénk felpróbálni, meg mi tetszik, csak szóljunk és megmutatja. Végignéztük a tornateremnyi ékszert, de már ki sem kísértek, mert nem bizonyultunk jó kuncsaftoknak. Aztán jött az esernyőkészítő placc, mert nem tudom más minek nevezni, ahol egy nénike faragta bambuszból a szerkezetet, egy bácsi meg festett elég borzasztó páva és pálmafa motívumokat és persze volt a shop, aminek elég kacatos jellege volt. A váz és a festés közötti lépések kimaradtak, azt gondolom a fantáziánkra bízták. Majd dzsesszeltünk tovább az ezüst készítőkhöz, hasonlóan működött, mint a drágaköves.

az esernyőkészítő néni

az esernyőkészítő néni

ez vagy bambusz vagy fa

ez vagy bambusz vagy fa

Aztán bőrdíszműves, ahol a LV táskákat gyártják, de Gucci, és Chanel is kapható, nem beszélve Puma, Diesel és Teva cipőkről. Echte eredetiség és nyíltan vállalják a márkákat. Aztán selyemgyárba mentünk. Na itt már erőszakosabbak voltunk és nem követtük a bodyguardunkat, hanem időztünk a szövőszékek és a hernyók mellett. Láttuk, hogy lesz a levelet legelő hernyóból báb, abból meg selyem. De már itt leszögeztem, hogy ezek a kis gyárnak nevezett részek, csak kulisszák, a benne dolgozó nénik-bácsik, meg csak a szerepüket játsszák. Ha jön a kliens, szalad (vagy pördül) a rokka, ha nem, akkor meg megy a tracsparty. Volt részünk még bambusz és fafeldolgozó és megmunkálóhoz és elvitt Go bácsi, a tuktukos, egy szabászatba is, hogy készítessünk öltönyt.(9000 baht kasmírból)

legelésző selyemhernyók

legelésző selyemhernyók

már bebolyhosodtak

már bebolyhosodtak

aztán ezeket a bábokat vízbe főzik és feltekerik a selyemszálakat

aztán ezeket a bábokat vízbe főzik és feltekerik a selyemszálakat

Majd jó két óra múlva visszajöttünk a városba. Bolyongtunk egy helyi piacon, megvacsoráztunk, szereztünk túrát szerdára (minden második házszám alatt Chiang Maiban túrákat ajánlanak, mindenkinek a kénye kedvére, és éppen azért, mert 1000 van belőlük, az árak is így változnak. 1200-ért találtuk a csomagot még tegnap, ma már 800 bahtért szereztünk.)

egy helyi jellegű árus

egy helyi jellegű árus

Disney keze Buddhához is elér

Disney keze Buddhához is elér

egy a további szentélyből

egy a további szentélyből

egy kis részlet

egy kis részlet

Aztán egy helyi megint megszólított, kérdezte honnan és hogy hová, a Szlovákia hallatán meg, mint ahogy tegnap is a csekoszlovákia ugrik be mindenkinek. Aztán meséltünk neki, hogy mit csináltunk ma és akkor lerántotta a leplet az egész napunkról. A tuktukos meg van egyezve azokkal a helyekkel és ő is részesdést kap utánunk, ha vásárlunk. Aztán beszéltünk az öltönyről, az is átba…., mert a városban már csak 7000 baht. Kicsit elszomorított, hogy mindenki ki akar használni lépten-nyomon, de annyi pozitív azért van, hogy azok a helyiek, akik nem a turizmusból élnek, azok nagyon kedvesek és közvetlenek.
Hát így.

a nap fotója: alien vs csabesz vs predátor

a nap fotója: alien vs csabesz vs predátor

Posted by timigaraj 06:05 Archived in Thailand Comments (0)

Chiang Mai másodszor

sunny 36 °C

Elárulom, hogy ezzel a nappal kicsit lemaradtam és így plusz két nap távlatából kell felidéznem, de igyekszem majd. Mert ugye, amióta Csabesz felépült és nem csak fekszik és szenved szegény, azóta osztozni kell a gépen.
Na szóval, már ketten, Csabesszal(nvcs, gy.k.: nem vagyok csabesz) nekivágtunk az ismeretlennek. És hát nem nagyon tetszett amit láttunk.Olyan átláthatatlan, kis kanyargós utcák, kösz és rendetlenség, kacatos, turistainformáció, bár és kifőzde monoton váltakozása. Mentünk be a városközpontba, ahol a történelmi mag van, de valahogy nem olyan, mint Európában, hogy akkor az látszik, hogy eltér a modern város arculatától. Csak egy nagy fal jelzi a történelmiséget , ami régen a várost körbevette.

Vízautomaták, ahol a bolti ár egy tizedéért lehet vizet venni

Vízautomaták, ahol a bolti ár egy tizedéért lehet vizet venni


Thai stoptábla

Thai stoptábla


Aztán belevetettük magunkat a szentélyekbe, buddhákba, templomokba. Egy gigányi fénykép lett az eredménye, és hát nagyon felkészületlenül mentünk neki, mert azt se tudtuk mit kell és érdemes megnézni, illetve amikor már ott voltunk valahol, akkor meg azt nem tudtuk, hogy mi az névszerint, amit látunk. De olyan meleg volt, hogy nem is érdekelt különösebben. Aztán a negyedik templom után már a templom se érdekelt annyira. Nagyon szépek és különlegesek és nekünk egzotikumnak számítanak, de nagyon sok van belőlük, és amint már mondtam , nagyon meleg volt.

Egy szerzetes dzsesszel a harangok előtt

Egy szerzetes dzsesszel a harangok előtt

Egy buddhista templom

Egy buddhista templom

Egy másik buddhista szentély

Egy másik buddhista szentély

Kicsit nosztalgiázva egy muszlim helyre mentünk enni, ahol természetesen mi voltunk az egyedüli kakukktojások. Útközben két nagyon beszédes helyi erővel paroláztunk dolgokról, adtak tanácsot hogy mit kell és hogyan és a csekoszlovákiával a tudatukban eltudtak helyezni a földgömbön minket.

Kézzel faragott szappanok

Kézzel faragott szappanok

mini tükörtojások

mini tükörtojások

Fínomságok

Fínomságok


Nagyon inventív thaiok, avagy miből lesz a krumplispirál

Nagyon inventív thaiok, avagy miből lesz a krumplispirál


Este vasárnapi piac volt, ahol mindenféle finomságokat ettünk és kóstoltunk, nagyon érdekes dolgokat láttunk és jó volt, hogy itt nem akartak ránktukmálni dolgokat. Ettünk húsnyársakat különböző variációkba, tejberizs szerűséget kókusztejjel és mangóval, epret, dinnyét. Csabesz mindenáron bogarat akart enni, de úgy látszik, az majd Bangkok kiváltsága lesz. Majd sodródtunk a tömeggel, néztünk és abszorbeáltuk a hangokat és illatokat.
Hát így.

Posted by timigaraj 07:29 Archived in Thailand Comments (0)

(Entries 31 - 35 of 44) « Page .. 2 3 4 5 6 [7] 8 9 »