A Travellerspoint blog

Batur és Jatiluwih,avagy vulkánok és rizsteraszok

rain

Nem is említettem még, hogy az egyenlítőn túl vagyunk, a déli féltekén. Érdekes fizikai jelenséget lehet errefelé tapasztalni, méghozzá a víz lefolyón történő örvénylésének fordított irányát. Az északi féltekén jobbról balra forog, itt pedig fordítva. Csabesz és a tudomány szerint ez a Föld tengelye körüli forgása miatt van. Én ezt nem hiszem el, de látom.
Na szóval, elindultunk reggel bicajt szerezni, de úgy alakultak a dolgok, hogy már az első sarok után autót szereztünk sofőrrel.
Amíg Csaba elfutott pénzt váltani, addig lecsapott rám egy másik sofőr is és elkezdődött a harc a kilométerekért és a rúpiákért.
Az egyikről útközben kiderült, hogy bemos, és kapva kapott az alkalmon – nem törődve a menetrendszerű szolgáltatásával - hogy elvigyen minket, és hogy megkaparintsa azt a 300 ezret. De látszólag nagy harc folyik a placcon a transzportosok körében, mert aztán a bemos ki lett osztva anyanyelven és egy toporzékoló utas is elkezdett kiabálni rá.
Egy kis mi autónkkal és egy kis balinéz bácsival vágtunk neki a vulkán és a rizsteraszok meghódításához. Hát nem semmi az indonéz úthálózat és vezetési kultúra. Az utak legtöbbje bő egysávos és kanyarog, mint az s betű. A kanyarok előtt mindenki dudál, ezzel indikálva, hogy vigyázat jövünk. De dudálnak kikanyarodáskor, előzéskor, meg csak úgy is. Nem néznek, hanem hallgatják, hogy dudál-e valaki, mert az azt jelenti, hogy jön valaki. Elképesztő szerpentineken gurultuk fel meg le. Már az első pár kilométer után összenéztünk Csabesszel, hogy hol adtuk volna fel a tekerést. Gyakorlatilag csak emelkedőn mentünk a vulkánig.
Először egy kis rizsteraszt néztünk meg, mert útba esett. De inkább turisztikai látványosságként szolgált, minthogy igazi termőföldként funkcionált volna. Egy pár vendéglátó ipari egység terasza – kitelepülése, ahogy azt a mixer akadémián tanultuk – a rizsföld felé nézett, ezzel csábítva oda a fogyasztó közönséget.

és egy újabb rizsterasz

és egy újabb rizsterasz


terepszemle

terepszemle


a turistalátványosság

a turistalátványosság

a mi autónk

a mi autónk


a Batur vulkán

a Batur vulkán

Majd Penelokan következett, a falu, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vulkánra, ami őrrel ellátott beléptető rendszerrel működik, mert a turizmusnak belépőt kell fizetni a látványért. Meg persze magad meg sem mászhatod, van egy hegymászó szervezet, akiknek a vezetőivel lehet csak túrázni, kb.30 dollárért. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, rögtön megleptek az árusok, de legalább öten és egyszerre akarták ránksózni a dolgokat. Ha valamit esetleg megfogtál, akkor azt nem vette vissza, addig alkudozott veled, amíg meg nem vetted. Tiszta őrület volt.
Majd leereszkedtünk egy szerpentinen és megnéztünk egy melegvizes forrást, meg a tavat, ami a hegy lábánál van.
Majd egy templom, ahol őrült nők rohamoztak meg, és már kötötték ránk a szarongot, mert csak úgy lehetett belépni a szent helyre. Persze valami 10 dollárt akartak egyenként a szarongokért, amik nem is voltak szépek, mi meg elkezdtük leszedni magunkról, hogy akkor nem nézzük meg a templomot, de végül is fél dollárban kiegyeztünk. Nagyon kirafináltak, ugyanis a sofőr mondta, hogy gyakorlatilag ennek úgy kéne működnie, hogy a szarong ki van téve, azt csak elveszi az ember és nem kell fizetni érte, csak donációt kell bedobni a kihelyezett dobozva. A nők meg azért vannak, hogy segítsenek rádaplikálni a cuccost.

templomlátogató fijú

templomlátogató fijú


templomlátogató jány

templomlátogató jány


a templom (részlet I.)

a templom (részlet I.)


a templom (részlet II.)

a templom (részlet II.)


templomtakarító brigád

templomtakarító brigád

Majd körülbelül egy óra kanyargás, tekergés után – és néhány autentikus, turizmusmentes falu átszelése után, ahol láttunk idős topless néniket (ez valami régi tradicionális dolog) – megérkeztünk állítólag Bali legnagyobb és legszebb rizsteraszához, Jatiluwihbe. Tényleg lenyűgöző volt a látvány. Több völgy-domb teraszosítva, és nem csak a turizmusnak, hanem ténylegesen működő és folyó termesztéssel. Megint csak nem tudtam betelni a látvánnyal. Ez a sok zöld, és amilyen zöld! Imádom.

Jatiluwih

Jatiluwih


Jatiluwih II.

Jatiluwih II.

Anyu mondta, hogy soha nem látott csapadékmennyiség hull most nálunk és hogy áll a víz mindenütt, ezért javasoltam is neki, hogy kezdjünk el rizst termeszteni. Még nincs késő, láttam itt is folyamatos az ültetés és betakarítás. Elnézem a technikát és viszek haza pár palántát fajtának.
Majd hosszú kanyargás vissza Ubudba, narancsfaligetek, kókusz- és kávéültetvények között.
Mire megérkeztünk Ubudba négy óra elmúlt és mi olyan fáradtak voltunk, hogy lépni alig bírtunk, pedig jóformán csak ültünk és néztünk. Én mondjuk, elég intenzíven tudok nézni és rendesen bele is tudok fáradni, de ez nem jellemző Csabeszra. Majd jó kései ebéd, ágynak dőlés, feltámadás és vacsora. Majd a poshadt dinnyével készült gyümölcssaláta utáni bosszankodás, újra ágynak dőlés és álmodás.
Hát így.

Posted by timigaraj 21:58 Archived in Indonesia Comments (0)

A gyalogtúrák és az eső jegyében

rain 28 °C

A nagyokos könyv hamisított változatából kiválasztottunk egy gyalogtúrát, ami egy 6,5 kilométeres túrának készült, amit 4 óra alatt kellett volna megtennünk rizsteraszok és buja dzsungel között. Nekilódultunk, de már a lakott területeken is nehezen ment a tájékozódás, mert a nagyokos könyv írói nem gondoltak azon emberekre, akik először vannak itt és még soha nem jártak errefelé. Néha elhintenek egy-két tájékozódási pontot, azt is rosszul rajzolják be és elvárják tőled, hogy odatalálj. Több extra kilométer bolyongás és tekergés után megtaláltuk a második számú paradicsomot, és nekiláttunk a meghódításának. Hát tényleg dzsungelen keresztül kellett menni, és ha így visszagondolok, nem tudom mit csinálunk, ha ránk köszön mondjuk egy kígyó vagy egyéb állatfaj. A kis ösvény az gyakorlatilag be volt nőve és egy meredek hegy, illetve völgy oldalán vezetett. Nem igazán készültünk fel erre az Indiana Johnsos átkelésre, pláne így eső után - rövidnadrág, túraszandál - úgyhogy amikor már elég borzasztóvá vált a terep, visszakullogtunk. Pedig biztos szép lett volna az egész túrát abszolválni. Aztán próbáltunk még egy feljebb lévő szakaszon becsatlakozni, de ott úgy útba igazítottak, hogy ott már tényleg nem folytatódott az ösvény.

rizsterasz Ubud mellett

rizsterasz Ubud mellett


ahova sajnos nem tudtunk átmászni

ahova sajnos nem tudtunk átmászni


aszimilálódás,avagy hogy anyu is lássa, volt kalapom nekem is (elhagytam Ubudban)

aszimilálódás,avagy hogy anyu is lássa, volt kalapom nekem is (elhagytam Ubudban)


Csabesz a dzsungelban

Csabesz a dzsungelban

errefelé a nők a nehézsúllyú dolgozók

errefelé a nők a nehézsúllyú dolgozók

De amit láttunk, az nagyon pazar volt. Mintha egy katalógusból vágták volna ki: zöld, zöld és még több zöld, rizs, teraszok, folyó és még egy kis zöld dzsungel formájában.
Miután visszatértünk Ubudba - mellesleg nagyon szép falukban jártunk - bevetettük magunk az egyik híres étkezdéjébe, ahol a bali gasztronómia egyik remekét kóstolhattuk meg, nyárson sült szopós malacot. Én még ilyen finom disznóhúst nem ettem soha. Az egész malac ki van bélelve fűszerrel, a bőre ropogósra sütve, a húsa meg omlik a szádban, annyira lágy és puha. Ahhoz képest, hogy az okos könyvük egy dollár alattinak titulálta a helyet, 2,50-en kezdődtek a tálak és nem vitték túlzásba az adagokat. Na de mindegy, ezt muszáj volt megkóstolni.

mallacka a tányéron

mallacka a tányéron


és a tepsiben

és a tepsiben

Délután megérkezett a menetrend szerinti eső (háromtól borulás, aztán 5-6-ig eső), majd vacsora és mérgelődés, hogy nem találtunk egy olyan helyet, ahol wifi lett volna. Ha jelet nem is, de virágot a fülünk mellé kaptunk ingyér.
Másnap megint csak kelés, és indulás a másik gyalogtúrára, ami most egy 9 kilométeres táv volt egy hegygerincen, két folyó között a völgyön át. Ez már nem volt annyira Indiana Johnsos, meg annyira látványos sem, de legalább láttuk, hogy milyen puccos villákban laknak gazdagék és teljesítettük az egész távot, úgyhogy nagy büszkeséggel rohantunk haza, mert az eső most pár órával hamarabb jött. Egészen idegesítő ez az eső. Mert essen, nem bánom, de ez ömlik, és minden nap, és áll az utcán a víz, és nyirkos minden. Délután pedig nem lehet semmit csinálni, csak valami fedett helyen üldögélni és várni, míg eláll az eső.

életkép I.

életkép I.


a magányos pálma

a magányos pálma


a fogadóbizottság

a fogadóbizottság


a fogadóbizottság II.

a fogadóbizottság II.

Este indultunk pénzt váltani és felfedeztünk egy lótusz kert nevezetű helyet, ami lényegében egy templom, aminek az előkertjében van egy nagy lótuszvirágokkal teli mesterséges tó. És miközben nem győztünk csodálkozni, és kerülgetni a cikázó denevéreket, mikor is már a másik ámulatba estünk, mert a falu apraja nagyja nagy zenebona és dísz közepette vonultak fel, mentek valami ünnepségre a templomba. Nagyon szép, ahogy a férfiak és nők öltözködnek. Mármint a tradicionális viseletükre gondolok. A férfiak a fejükön fél turbánt viselnek és egyen kendőt csavarnak maguk köré szoknyaként. A nők is szarongot hordanak szoknyaként, aztán áttetsző csipkés felsőt, ami alatt természetesen van valami.

fiúk viseletben

fiúk viseletben


a délutáni zuhé után

a délutáni zuhé után

Szóval rohantunk a menet után fel a templomba, aztán a templomnál a nők és a zenekar bementek, a férfiak meg kint maradtak. Jó lett volna tudni, hogy mi folyik ott, de gondolom egy szokásos ceremóniáról volt szó, amikor a szellemeiknek és Isteneiknek vittek mindenféle finomságot.
Itt is etetik őket, mint Thájföldön, de itt csak szerényebben. Habár láttunk egy szentéjt, ahol volt sör is adva neki, de csak pálmafalevélből készített hamutartó nagyságú téglikbe tesznek egy pár apróságot –leggyakrabban rizst és modern dolgokat, mint egy kis cukorka vagy egy kis Ritz keksz-, de azt viszont elég sürőn és általában úgy, hogy kerülgetni kell az utcán.
A tuk tukosok már a múlté, itt viszont a „yes, transport Sir” és a „yes, tomorrow yes”a menő, miközben imitálja, hogy forgatja a kormánykereket. Mindent yes-szel kezdenek, biztos valami sajátságos balinéz nyelvi kultúrából adódik ez az angolba átvitt verzió. Vagy ennyire pozitívak, hogy már az igenléssel kezdik, hogy ugye kell transzport. De több van belőlük, mint turista. Javasoltam, hogy készítsünk kis táblát a „no, thank you” felirattal, hogy zavartalanul tudjunk két mondatot befejezni, mert rendkívül zavaró, amikor minden második szavadba belevágnak az utcán. Jó neveltetésünkből adódóan pedig illedelmesen elutasítjuk.

Bali art

Bali art


Bali art II.

Bali art II.


egy galéria bejárata

egy galéria bejárata

Nagy gondba vagyunk itt a transzporttal egyébként. A bemo az nem távolsági jelleggel műkszik, hanem csak két közeli várost köt össze, úgyhogy, ha te 35 kilométerre levő városkába szeretnél eljutni, és van közötte két másik város, akkor kétszer kell átszállnod. A bemosok megbízhatóságáról meg annyit, hogy nincs menetrendjük, inkább csak délelőtt közlekednek, viszont ha lecsapnak egy turistára, akkor meg magántaxiként üzemelnek, nem törődve a többi utazni vágyóval.
Motort bérelni nem gond, mert 3,5 dollárért megvan egy napra, a benzin pedig 60 cent környékén mozog, úgyhogy nagyon low budget. Viszont, jól befűtenek a rendőrök, ha leállítanak és igazoltatáskor nem tudod felmutatni a nemzetközi jogosítványodat. 200 dollár körüli a büntetés, persze nyílt titok, hogy zsebbe 5-10 körüli a tarifa. Előszeretettel meszelik le a turistákat azért, hogy nem rendesen van megkötve a bukósisakjuk, vagy mert 2 centiméterrel kilóg a kereke a stop tábla vonalánál.
Lehet sofőrt és autót is charterelni, 30 dollár körül mozog egy napi túra a szigeten, persze ez az alkudozó képességeden múlik az egész.
Úgyhogy nem sok lehetőségünk marad, mert nincs nemzetközi jogsink, a bemoval el tudunk menni, de vissza már nem, az autós-sofőrös kombó meg árfüggő, illetve a sofőr megélhetési lehetőségeitől függ.
És ilyenkor rámtör a para, hogy megint bevagyok zárva egy helyre és nem láthatok semmit a
szigetből. Mindenesetre arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem kockáztatjuk meg a 200 dolláros büntetést, hanem bérelünk bicajt és csinálunk egy biciklitúrát másnap és elkerekezünk megnézni a Batur vulkánt. Amit egyébként is meg szerettünk volna mászni hajnalban és onnan élvezni a napfelkeltét, miközben a lávaköveken palacsintát és tojást sütnek-főznek nekünk, de a kambodzsai kormánynak és repülőterének köszönhetően ez a programpont sajnos most elmarad. De majd legközelebb.
Hát így.

Posted by timigaraj 21:35 Archived in Indonesia Comments (0)

Rizsföld rehab

rain

Az előző bejegyzés után pár órával, amikor már visszajött az áram - biztos, ha sokat esik Balin, akkor nincs áram - én már az idegösszeroppanás határán voltam. Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy ülnöm kell a fenekemen, keresni azt a rohadt hazafelé szóló jegyet, és nem turizmusozhatok, nem járkálhatok, láthatok, nem felfedezhetek. Akkora súlyos volt ez a lelki megrázkódtatás, hogy a szervezetem is besokallt, és hogy újfent ismételjem magam, megint csak keretes szerkezetű lesz a sztory, mivel így a kalandunk végén lerobbantam és elkezdtem antibiotikumos kezelésemet. Mondjuk nem olyan súlyos, mint Csabesz malajziai lerobbanása, de azért elég kellemetlen Balin betegnek lenni. Arról nem is beszélve, hogy nem tudtunk fizetni a kártyámmal, mert regisztrálni kell a visámat, de mivel én külföldi vagyok, csak telefonon tudom elintézni, és nem bírtam cérnával. Nem elég, hogy múltkor már lekéstünk a nagyon jó árképzésű Malaysia Airlines jegyeiről, most börtönbüntetésemet kellett töltenem Kután, és még a talált, olcsó jegyet se tudjuk kifizetni, amikor már csak egy karnyújtásnyira van tőlünk. Azt hiszem este 10-re sikerült mindent elintézni. Dél előtt kezdtünk neki aznap, illetve aznap előtt este is csak ezzel foglalatoskodtunk. De vége. Ide vágó tanácsom pedig kedves jövőbeli utazó, foglald le előre a visszafelé szóló jegyet, mert olcsóbb és több időd marad a felfedezésre, ergo több szabadságot ad, még ha kötött is a dátum (Egyébként, nem lesz egy egyszerű menet a hazajutás: Kuala Lumpur – Colombo (Srí Lanka)-London Heathrow – London Stansted-Pozsony)

ezt az összes jányoknak küldöm

ezt az összes jányoknak küldöm

Hétfőn összepakoltunk és elmentünk bemot fogni, ami jött is hamar. Elvitt a főváros egyik bemo termináljába, ahonnan egy simlis bemos elég sok pénzért elvitt a következő terminálba, ahonnan is indultak azok a bemok, amelyek Ubudba indultak. A rohadt pénzéhes sofőrök az eredeti ár ötszöröséért akartak elvinni, ami szemétség volt részükről, mert oké, kérjenek többet, mert ugye zsíros turisták vagyunk, de ne az ötszörösét. Aztán jött egy, aki elvitt az ár másfélszereséért. Láttunk szép falukat, és olyan érzése volt az embernek, mintha az egész sziget összefüggően lenne belakva, hiszen mindenhol lakott területet láttunk. Majd megérkezvén Ubudba, én leparkoltam a turisztikai információs iroda előtt, Csabesz meg elment szállásvadászatra. Majd egy óra múlva visszatért és jót portyázott, meg kell hogy mondjam.

a bemo enteriőrje

a bemo enteriőrje


a finom, amit ettünk

a finom, amit ettünk

Aztán összeszedtük magunkat, ettünk egy finomat, vártunk míg eláll az eső és elindultunk rizsföldet keresni. Már a falu magában egy gyönyörűség, kis művész tanya, tele galériával, designeres üzletekkel, éttermekkel, spa-val, pici utcákkal (elfelejtettem mondani, hogy Kutan a közlekedés valami őrületes, minden irányban, mindenfelé közlekednek, kanyarodnak, az utcák meg olyan szűkek, hogy gyakorlatilag vagy te vagy az autó megy végig rajta, vagy nagyon be kell húznod a hasad, hogy ketten férjetek el ) műtermekkel, szállásokkal. Minden második ház mellett van egy kis szentély, illetve minden udvarba van egy kis házi szentély.

az élő rizs

az élő rizs

házikó a rizsföldön

házikó a rizsföldön

Csabesz ismerkedik

Csabesz ismerkedik

terápia közben

terápia közben


rizsföld kis teraszosítással

rizsföld kis teraszosítással

Kibattyogtunk a keskeny kis utcán, majd amikor elfogyott a földút következett a csoda. Amerre a szem ellát pálmafákkal határolt rizsföldek, teraszok és zöld, és zöld amerre csak nézel. Nagyon jó tett kicsiny, megviselt, mimóuza lelkemnek ez a gyönyörűség. Nem győztem magamba szívni a látványt. Végre – első ízben – azt kaptam Balitól, amit elképzeltem. Kis ösvény vezetett a földek között, végre láttam, mi fán terem a rizs, láttunk teheneket a pálmafák alatt, helyieket, miközben fejükön cipelték a zsákokat, behívott egy helyi erő a kis viskójába, hogy nézzük meg a gombokat, amiket készít. Megnéztük a műalkotásokat, pálmafából, ébenből, agancsból, bölény csontból készített mindenféle szépségeket és annyira jól esett, hogy nem akarja ránk tukmálni, megnéztük, beszélgettünk egy kicsit aztán folytattuk a sétát, amíg lehetett, mert az eső után elég limitálttá vált a territórium meghódítása. Így is úgy néztünk ki, mint a kismallacok – főleg én – de cipősúrolás lett a vége mindenesetre.
Aztán vacsora, séta, kávé egy fura francia helyen és nyugovóra térés boldogságban.
Hát így.

Posted by timigaraj 03:07 Archived in Indonesia Comments (3)

Belépés a paradicsomba (ami „lecsónak jó lesz”)

sunny

Rémületes landolásban volt részünk a paradicsom földjén. Kicsi szigetről lévén szó, kicsi repülőtérrel, kicsi kifutás, kicsi landolás. Lehet, hogy még jó is, hogy este, sötétben szálltunk le, mert ha világosban látom az egész történést, akkor lehet, hogy szívizomgörcsöt kapok. Így csak egy kissé kapott ki a frász, amikor karnyi távolságban a földre éréstől még mindig víz felett voltunk. Mindenesetre, sikerült a pilótának nem vízben landolnia, de biztos mindennapos dolog volt ez a többi utazó számára és rutin a pilótának, mert senki nem tapsolt.
Majd kiálltuk természetesen a leglassabban haladó sort, megkaptuk a szép indonéz vízumunkat, és mentünk terepet felmérni és kollektivizálni csomagokat.

Kuala Lumpur felett a menyország

Kuala Lumpur felett a menyország

Kicsi sziget, kicsi repülőtér, kicsi lehetőségek. Maradtunk, gondoltuk Bangkokot nem szárnyalhatja túl semmi. Mondjuk Bangkok javára szóljon, hogy legalább székek voltak, ahol várni és ülni lehetett. Itt kérem szépen az indulási halban, nincs egy fikarcnyi szék, illetve ülőalkalmatosság sem. Volt egy 24 órás Meki, meg a 7 eleven balinéz variációja a K. Találtunk egy bezárt vendéglátóipari egységet, amely kint hagyta az asztalait és székeit parlagon, majd kijelöltük a territóriumunkat és elkezdődött az éjszakai műszak. Itt most Csabesz dőlt ki, nagyon dzsukker alvóalkalmatosságot kreált magának három szék és a poggyásztologató kocsi segítségével. Kár, hogy nem fényképeztem le.

Első éjszakánk Balin

Első éjszakánk Balin


ezek a kockásszoknyás bácsik köszöntöttek

ezek a kockásszoknyás bácsik köszöntöttek


hajnali fogadtatás

hajnali fogadtatás


meglepetések az utcán

meglepetések az utcán

Én próbáltam tanulmányozni a reptéren szerzett prospektusokat, de nem bírtam az őrködést és aztán ki kellett dolgoznom egy poggyász biztonsági alvópózt, hogy nemhogy megkönnyebbülten ébredünk. De elég lábzsibbasztóra sikerült, úgyhogy maradt a kínlódás.
Egyébként nagyon el voltam kenődve és súlyos lelki válságon mentem keresztül, mert azért elég rohadt érzés volt ott lenni az egyik álmom színterén, és az egzotikum helyett ott rohadni a reptér előtti placcon. Idevágó tanácsom: ne menjen az ember csórón Balira.
Szóval ment a sutyeráskodás napfelkeltéig, aztán felpakoltunk és nekivágtunk az egzotikum meghódításának. Szerencsénk volt, mert jött éppen egy balis tömegközlekedés, a bemo, és bevitt Kutára egy tizedéért az esti taxis által ajánlott nagyon jó árnak. Pik-pakk bent voltunk a városba, majd elkezdődött a hajsza. Gyakorlatilag minden tele volt, ami benne volt a nagyokos könyvünkben, ahol voltak szabad helyek ott meg csillagászati árat kértek a szobáért. Arra jöttem rá, hogy itt Kután a szállásadók úgy gondolják, hogy az hogy Balin vannak, az feljogosítja őket a szabad árképzésre. Aztán 14 kilóval a hátunkon és kettővel elől a mellkasunkon, sok sikátorban való tekergés után végre találtunk egyet, kategóriáját tekintve a Chiang Mai első szállásunkra emlékeztető, kinti, nyitott fürdőszobás – ami teljesen standard itt Balin – az ára meg még elfogadható volt.
Nem kell megijedni, nem drága Bali, csak a mi büdzsénk az 10 dollár körüli szállásra limitálódott. De megnyugtatok minden Balira készülőt, hogy vékonyabb pénztárcával is nyugodtan neki lehet vágni, mert 20 dollárért medencés szállást lehet találni, kis egzotikumos kerttel. És ha már a számoknál tartok, a kaja olcsó, olcsóbb, mint Kambodzsában és még piacra nem is jutottunk, ahol állítólag 1 dollár alatt lehet étkezni. A sör viszont drágább, a bótba is, Csabesz szomorúságára, de mondtam neki, hogy kisöröztük magunkat Kambodzsában(annyit ittunk, mintha fesztiváloztunk volna), majd iszik sört otthon.

a nyitott fürdőszoba

a nyitott fürdőszoba


Csabesz a teraszon

Csabesz a teraszon

Na, beköltöztünk, megreggeliztünk, Csabesz szokásához híven amerikait én meg mint mindig, kezdtem az adott országhoz méltóan, indonéz reggelivel. Majd 2 óra szunya után elindultunk felfedezni a világklasszis és namber vannak titulált Kuta beachet. Kerestük, de szerintem eldugták előlünk, hogy még ennyi egzotikumot se kapjunk, ami ingyér van. Vagy akik ennyire magasra tették a világ beach ranglétráján, csak photoshoppolt képeken láttak. Vagy nem jártak előtte Thájföldön, de még Kambodzsában se. Hát nem tudom, semmi extra, de még nem is szép.

a kutai beach

a kutai beach

a homoki rák és a kis golyótúrásai

a homoki rák és a kis golyótúrásai

Bali Baywatch

Bali Baywatch

Hatalmas paradicsom a szörfösöknek, és Csabesznak, mert végre hullámlovagolhatott megint. De nem igazán találtam benne semmi esztétikumot. Neki indultunk és végigsétáltuk Kutat, Legiant és Seminyak híres beacheit, de nem találtuk meg benne a gönyörűséget. Legian partjainál már szép hotel resortok voltak, amelyek tényleg egzotikumként hatottak, de ezenkívül semmi. Sötét homok, a víz nem türkizkék, viszont tiszta és hullámzik erősen. Sok helyi és szélhámos a strandon, meg mi a nagy csalódásunkkal.

halász

halász

nem is tudtam, hogy ilyen fogsora van a halnak

nem is tudtam, hogy ilyen fogsora van a halnak

a hullámlovas

a hullámlovas

ezt Nikikének, mert nincsen veszély

ezt Nikikének, mert nincsen veszély

Este megint jegyfoglalás project, hajtépés és záróra, majd jegyfoglalás nélküli hazaballagás. Másnapi terv, menekülés Kutáról, de előzetes pontos egyeztetés hiányában, és a hosszú alvás következtében még egy nap dekkolás.
Ma egész nap esik az eső, ülünk és netezünk, majd elmegy az áram, várunk, és továbbra sincs jegyünk. Egy balinéz Axl Rose tükrös Ray Banben és rózsaszín peaces tornacipőben nyomja a GNR best of-ot, és várjuk a jobb időt, meg a szebb jövőt.
És ez így nem jó itt Balin.
Hát így.

Posted by timigaraj 02:58 Archived in Indonesia Comments (0)

Búcsú Kambodzsától és Mick Jagger szellemétől

sunny

Szerintem az nem igaz, hogy az első benyomás a fontos és a döntő és a mérvadó. Persze akkor, ha nincs második benyomás, akkor számít. De ha az első benyomást követi egy második, harmadik vagy negyedik, akkor csak összehasonlítási alappá redukálódik az a bizonyos első. Több precedens értékű példával is tudok szolgálni. Például már első nap ott akartam hagyni Samut, aztán egy hétig maradtunk. Chiang Maitól se voltam elragadtatva, aztán végül ott dekkoltunk sokáig, (Csabesz szerint minden helyet felsorolhatnék itt, ahol voltunk, kivéve Krabit, mert azt végig utáltam), aztán ezzel a Kambodzsával is így kezdődött. Siem Reapben már első este mondtam, hogy gyorsan nézzük meg Angkort és húzzunk dél felé, aztán megtaláltuk a kesudiós rizst készítő helyet, meg az ingyen popcornos sörözőt, és máris szép kerek lett minden. Sihanoulville első tüzetesebb felfedezése után is meg volt a véleményem, aztán kedden indulunk vissza Siem Reapbe, de nem bánném, ha maradnánk még. Mindenbe meg lehet találni a szépséget, a jót és a marasztalót, csak idő kell hozza. És persze türelem.

egy halászfaluba vezető híd

egy halászfaluba vezető híd

lakatlan part jelenet

lakatlan part jelenet

a ház ahol éltünk

a ház ahol éltünk

Tegnap egy órányi sétát tettünk a parton, gyakorlatilag forró volt a víz, és alig volt tenger, mert apály volt. Ember se volt, egy két helyi fürdőzött. Csak a partra vetett medúzák, kagylók, és rákok. Meg egy-két bontott tégla, villanykörte, apróságok, miegymás. Átmásztunk két lakatlan partszakaszt, aztán visszasétáltunk egy partmenti kunyhóba ebédelni. Aztán lazultunk tovább. És ez így ment kedd estéig, amikor is elindultunk vissza Siem Reapbe. Hétfő este azért még elsétáltunk a Happy Herb Pizzazóba, ahol Csaba, a nagy szkeptikusságával kijelentette, hogy ennek a happynek semmi köze ahhoz a bizonyos boldogsághoz, de elég volt a pincérre nézni, aki alig látott ki a szemén. Megkérdeztem, hogy a fokhagymás kenyeret boldoggá tudná-e tenni, ő meg mondta, hogy természetesen, és akkor még két sör lesz mellé. Úgyhogy volt love, freedom meg happines is.

Happy Herb Pizza Siem Reap

Happy Herb Pizza Siem Reap


egy másik boldogságot kínáló láncolat

egy másik boldogságot kínáló láncolat


és még egy boldogság

és még egy boldogság

Aztán megérkezett a buszunk, volt örömünk, nem bőrülés, de valahogy alig dőlt hátra és a vízről és a takaróról is megfeledkeztek. Hát nem a legkényelmesebb 12 órát buszoztuk. Egyetlen pozitívuma az útnak, hogy nem adtak végig kambodzsai karaokét, hanem az Istenek a fejükre estek ment, de persze, hogy az se legyen annyira élvezhető, természetesen kambodzsai szinkronnal ment. Aztán hajnali fél hatkor felébresztettek, hogy megérkeztünk, de mire kinyitottam a szemem, már egy rohadt tuk tukos állt felettem, hogy hová akarok menni és hogy van-e szállásunk. Nagy kómásan kiballagtunk a buszból - úgy látszik, hogy ez az utolsó pillanatban való felébresztés nem csak thájföldi módi - és újabb tuk tukos karmai közé kerültünk. Mi mondtuk, hogy a jegy mellé ígértek nekünk ingyen transzportot. Mondták, hogy ok, és egy tuk tukos kezére adtak. Elindultam kifelé az udvarból, ahol a busz megállt, de nem volt kijárat, csak hatalmas pléh kapu. Majd egy pillanat múlva kitárult a kapu, és híradóba illő jelenet következett: legalább 20 tuk tukos ömlött be az udvarba, egymást és minket taposva és sodorva, mintha legalább a bika elől menekülnének. Majd beszálltunk tuk tukba - még nem is említettem, hogy itt mások a tuk tukok, míg Thájföldön egy önálló egység és egy speciális jármű, addig itt egy motorra rákötött utánfutó, ami olyan mint egy kis hintó - és mentünk. Jó messze tett ki a busztársaság, hogy még véletlenül se tudja az ember, hogy hol van, és hogy a tuk tukosoknak legyen valami megélhetési lehetőségük.
Mielőtt megérkeztünk volna a szállásra, azért megállt egy helyen, és próbálkozott egy ő által ismert szállással, ahol zsíros jutalékokat kap a hozott vendégért, de mondtuk, hogy mi már lefizettük az előleget, úgyhogy menjünk csak az eredeti célállomásba.
Aztán megérkeztünk és kérdezte, hogy mikor akarunk Angkorba menni, mi meg mondtuk, hogy már voltunk. Erre azt mondta, hogy akkor fizessük őt ki, mert így nincs akkor munkája. Mi meg mondtuk, hogy persze, nincs tovább business, akkor már fizessünk neki az ingyenes transzportért. Pedig induláskor is megkérdezte, hogy készülünk-e Angkorba, mi meg mondtuk, hogy már voltunk, de biztos kommunikációs probléma lépett fel és nem értette meg amit mondtunk. Közben becsekkoltunk és elmentünk a szobánkra. Hát ennyit az ingyenes transzportról.
A reggelit pont lekéstük, mire felébredtünk (pedig azért mentünk ide, hogy mivel a reggelit tartalmazza az ár, így tudunk egy kicsit spórolni), aztán felkerestük a jól ismert helyeket, megebédeltünk, és beültünk a Blue Pumpkinba netezni egy fagyishakezni. Nagyon cool hely ez a kis kék tök, érkezéskor mindenki kap egy hideg, hűsítő (a hűsítő érzést a vietnami balzsamszerűséggel érik el, mert olyan az illata) kis törülközőt és a párnák közt az elfekvő részlegben lehet aztán henyélni és szürcsölni a shaket. Este aztán evés, ivás és nyugovóra térés. Másnap az előzőnapi forgatókönyvhöz hasonlóan folyt minden, kivéve, hogy már felkeltünk reggelire.

nagy munkában a Blue Pumpkinban

nagy munkában a Blue Pumpkinban


Csabesz, miközben mamájával cseverész

Csabesz, miközben mamájával cseverész

A nap fénypontja megint Mick Jaggeresre sikerült, és szó szerint mick jaggeri érzésben volt részem, ugyanis abba az étterembe mentünk ebédelni, ahová anno ő is betévedt, mi több, én ugyanazt is ettem, amit ő, a híres kókuszos sütőtök levest. Istenkirály volt. Muszáj majd megguglizni a receptjét és nagyüzemileg nyomom majd otthon (amúgy csupa hírességek járnak ide Siem Reapbe, van egy hely, ahol meg Angelina Jolie néni fordult meg a Thomb Rider forgatásakor, aminek vannak jelenetei Angkorban és a tiszteletére még koktélt is neveztek el. De oda nem mentünk).

Csabesz a Mick Jaggeres helyen

Csabesz a Mick Jaggeres helyen

az ízletes tökleves (mintha csak MJ ette volna)

az ízletes tökleves (mintha csak MJ ette volna)

Délután próbáltuk megszervezni az első éjszakánkat Balin, de kiderült az nem olyan egyszerű. A helyek, amik fenn vannak a neten, csillagászati összegűek, illetve nem nagyon fér be a büdzsébe, amik meg a nagyokos útikönyvünkbe van, azok mind fullok, és hívjak másnap és akkor meglátják, hogy mi a helyzet. Mert itt nem úgy megy a foglalás, hogy úgy érkezem, hogy 3 napra, aztán megyek. Ha van hely, akkor becsekkolok és maradok amíg csak akarok. Ezáltal előfoglalás nem létezik gyakorlatilag, mert az adott nap délelőttje soramán dől el, hogy ki marad, ki megy. Felhívtam vagy 4 helyet, mind full és hívjak másnap. Kettőnek írtam mailt, de nem is reménykedtem, hogy reagálnak rá. Úgyhogy két lehetőség áll fenn: vagy a reptéren éjszakázunk – biztos jobb lesz, mint a bangkoki buszpályaudvaros esetünk – vagy kemények leszünk és bemászunk Kutara vagy Legianra és este 11-kor bekopogtatunk pár helyre, hogy csókolom, szobát szeretnénk.
Egyelőre itt ülünk Kuala Lumpurba, várjuk a csatlakozást, kicsit kómásan, mert túl boldogra sikerült a tegnapi fokhagymás kenyerünk, Csabesz tanulmányozza a hamisított Balis könyvet és adategyeztetést tart a nagyokos útikönyvvel.

jackfruit árus

jackfruit árus


a kambodzsai tuk tuk

a kambodzsai tuk tuk

Reggel repültünk, Siem Reapből, ahol akadt egy kis meglepetés a reptéren, ahol is 25 dollárt legomboltak rólunk fejenként úgynevezett szervizdíjként. Kicsit emlegettem Kambodzsa összes felmenőjét, és nem elég, hogy minden levegővételünkből maximális profitot gombolnak le, szemétkednek a határon a vízumdíjjal, közben az utolsó bőrt is lehúzzak rólad. És ez még mind nem elég nekik: nehogy már jó szájízzel távozzon a kedves turista, szedjünk be még 25 dollárt, hisz a kedves turistának úgy is nagyon jól megy, ha itt kirándulgat össze-vissza. Hát legközelebb nem repülünk Kambodzsából, az már biztos.
Hát így.

Posted by timigaraj 05:33 Archived in Cambodia Comments (0)

(Entries 6 - 10 of 44) « Page 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 »